Dalmady Zoltán dr.: Mendemondák a természettudomány köréből (Budapest, 1909)

Orvostan

2ŐO MENDEMONDÁK A TERMÉSZETTUDOMÁNY KÖRÉBŐL.

Hályog.

sőt megvakulást okoz. Maga a »szemfog« név is erre a felfogásra utal, s valóban nem tudom, hogy e hit vezetett-e az elnevezésre vagy a név a mendemonda forrása.

Mert bizony ez mendemonda. Sem a szemfog, sem más fog nincs a szemmel kapcsolatban. Elképzelhető ugyan, hogy a háromosztatú ideg fogba menő ágainak izgatása előidézhet zavarokat a szembe menő ágak működésében, de ennek akkor nemcsak a szemfog, de a többi fogak bántalmainál is létre kéne jönni. Schiff, Dupuy és Tenon lovaknál észleltek is valami összefüggést az első zápfog és a szem között. A mindennapi tapasztalás ezerszeresen igazolja, hogy embernél a fogaknak, s éppen a szemfogaknak, semmi közük sincs a szemhez.

Igen nagy elterjedtségű mendemonda, hogy a hályog, mely főleg öreg embereknél szokott kifejlődni s megvakulást okoz, nem más mint a szem feketéje (pupilla) mögött képződő átlátszatlan hártya. A XVIII. század legelejéig a tudományos világ is ezen a nézeten volt.

Magát a szembetegséget ismerték már a rómaiak és görögök is, sőt már műtéttel gyógyítani is tudták, s ennek dacára is merőben hibás volt a felfogásuk. Ök ugyanis azt hitték, hogy a szemlencse, ez a kristály- tiszta, aránylag kemény test a látás voltaképeni szerve, s így arra nem is gondolhattak, hogy a hályog operálásánál, mellyel ők a betegnek visszaadják látását, magát a lencsét távolítják el. Az ő felfogásuk szerint a lencse eltávolítása föl tétlen vakságot idéz elő. Ép ezért teljesen kizártnak gondolták, hogy a hályog voltaképen a szemlencse betegsége, s úgy magyarázták, hogy ez a szürke valami, amit ők a pupillán át látnak, a szemlencse előtt kifeszülő hártya, mely a lencsét a fénysugarak elől elzárja.

Általában szerették a vakságot úgy magyarázni, hogy a szemben képződő hártya zárja el a szemet a fénytől. A magyar nép még ma is ezt a fölfogást vallja.