Dalmady Zoltán dr.: Mendemondák a természettudomány köréből (Budapest, 1909)
Orvostan
256 MENDEMONDÁK A TERMÉSZETTUDOMÁNY “KÖRÉBŐL. Szem villogása. Érzékszervek. Lássuk most az érzékszervekről szóló mendemondákat, s vegyük elsőnek legfontosabb érzékszervünket, a szemet. Nem ritkán olvassuk regényekben, hogy a dühtől tajtékzó gonosz ember szeme zöldes fényben csillog. Különösen a ponyvairodalom drasztikus kifejezésekkel dolgozó idegizgató regényeiben nem ritkaság, hogy a nagy indulat jellemzéséhez fölemlítik, hogy a szem »zöldes fényben szikrázott« vagy »zöldes lángot lövelt«. Valószínűleg innen került a köztudatba, hogy haragos ember szeme villog a sötétben. Állatoknál a szem villogása nem ritka dolog, s kutya, macska szemén mindenki láthatta, hogy mikor a fényforrás a szemlélő háta mögött van s az állat feléje néz, a pupilla nem fekete, hanem a szem belsejéből származó, foszforeszkáló fényre emlékeztető világítást mutat. Mendemonda, hogy ez a fény a szem belső rétegeinek önálló világítása volna. Nem áll, hogy a szem belseje foszforeszkál, s nem igaz, hogy az állatok szeme teljes sötétségben is világít. Az állat szemében látszó fény visszavert fény. Az állatok szemének érhártyájában van ugyanis egy erősen fényvisszaverő réteg, az ú. n. tapetum. Az erről visszaverődő sugarakat vesszük néha észre. A tapetum színe szabja meg a szemben látott fény színét, így lehet kékes, zöldes, sárgás vagy vöröses. Természetes, hogy ha a szembe egyáltalán nem ősik fény, a szemek nem világíthatnak, hiszen saját fényük nincs. Mindenki meggyőződhetik róla, hogy abszolút sötétben a kutya, macska szeme nem világít. Igaz, hogy már aránylag csekély fény is elég a pupilla világításának előidézésére, sőt éppen ilyenkor a legföltünőbb az egész jelenség.
