Dalmady Zoltán dr.: Mendemondák a természettudomány köréből (Budapest, 1909)

Orvostan

ORVOSTAN.

tüsszentés után »kedves egészségére« kívánást mondunk, ebből az időből származik. A humoral-pathologusok szerint az agyvelő a fölösleges nyákot, a »phlegmát«, az orron át kiválasztó szerv volt, s így az emberek a tüsszentést, mint a szervezet »tisztulásának« jelét, örömmel üdvözölték.

A mai orvostudományból, mint általában a természettudományokból, már kiszorult a spekuláció. Ma az elmélet csak tényeket magyarázattal összekötő híd, de nem alapja a tudománynak. így aztán rossz világ jár a humoral-pathologia tételeire.

Tudjuk nagyon jól, hogy szervezetünk miből áll, mik szilárd alkatrészei, s mik a »nedvek«, s bár elismerjük, — mert tudományosan igazolni tudjuk, — hogy a »nedvek« különböző változásai különböző betegségeknél kiváló szereppel bírnak, még sem keressük minden bajnak ebben az okát, s gyógyító beavatkozásaink is más célokat tartanak szem előtt mint a nedvek megváltoztatását.

Még ma is áll az a tétel, hogy a vér »rendkívül sajátságos nedv«, de azért sokat veszített régi rangjából. Ha valaki skrofulotikus és ebből folyó bajai vannak, nem mondjuk, hogy rossz a vére, de tudjuk, hogy tuberkulózis-bacillusok jutottak szervezetébe; a köszvény, elhízás, cukorbetegség nem vérbetegség, nem is a nyálka vagy »valamelyik epe« betegsége, de az egész szervezet vagy bizonyos szervek vegytani működésének hibája. A syphilis nem vérbetegség, de közönséges fertőző bántalom, mint a typhus vagy kanyaró. A hashaj tó- pilulák nem javítják a vért, mert még ha sikerül is erős hashajtással a vérben valami kimutatható változást előidéznünk, ez nem »vértisztítás«, mert inkább csak az összetétel arányát változtatja meg.

A pattanások, furunkulusok, genyedések a mai fölfogás szerint betegségek, melyeket senki sem tekint a

25I