Dalmady Zoltán dr.: Mendemondák a természettudomány köréből (Budapest, 1909)

Orvostan

ORVOSTAN.

243

Mint tudjuk, az érzelemnek külső jelei vannak, az arcjáték- és mozdulattól kezdve a szívdobogásig. Tudományos vizsgálat még sokkal több jelet talál mint felületes szemlélődés vagy önmegfigyelés. Kitűnt, hogy e külső jelenségek nélkül egyáltalán nincs érzelem. Félelem nincs szívdobogás, reszketés, borzongás nélkül, harag nincs izomfeszülés, undor, émelygés stb. nélkül. Nemcsak hogy máson nem vesszük észre az indulatot, ha e külső jeleit nem észleljük, de megállapítható, hogy maga az indulat, maga az érzelem nem lép föl, ha ezek az ú. n. külső jelenségek valami oknál fogva nem jöttek létre (Lange, James, Lehmann). Például: a nyálfolyás, émelygés, hányás, izzadás, szédülés, szívszorulás, gyengeség stb. nem az undor érzésének következményei, hanem azért érzünk undort, mert ezek a jelenségek fölléptek. Vagyis az érzelemben az első bizonyos ideges reflex föllépte, melyet valamely érzéki benyomás vagy emlékkép idéz elő, s mely reflex vérkeringésünkben, szerveink táplálkozási folyamataiban s működésében oly változásokat idéz elő, melyek viszont újra az agy velőre hatva a tudatos érzelmet idézik elő. Ha valamely gondolat, erős akarat, vagy akár orvosság hatása a reflex létrejöttének lehetőségét megakadályozza, elmarad az érzelem is. így marad el az undor, ha tudományos szemmel nézzük az utálatos tárgyat, így marad el a félelem, ha a fanatizmus el tompít ja ez irányban reflex ingerlékenységünket.

De viszont, a valami módon létrejött, de máskülönben érzelemre jellemző változásai szervezetünknek előidézhetik magát az érzelmet. A szív működésének bizonyos zavarai a halálfélelem érzését idézik elő, s a szív saját ereinek bizonyos betegsége gyakran van összefüggésben melancholiával. A hipnotizált egyén, kinek arcán villamos izomizgatással bizonyos arckifejezéseket hozunk létre, azonnal a megfelelő hangulatba, lelki

16*