Dalmady Zoltán dr.: Mendemondák a természettudomány köréből (Budapest, 1909)
Orvostan
224 ORVOSTAN. A nyatej pótolható, Liebig vizsgálatai egyszer s mindenkorra lezárták az önelégés kérdésének aktáit, s bár a tudományos világ már 1850-ben tisztán látott, a »szesz meggyulla- dása az emberben« még ma is élénk érdeklődés tárgya. Szoptatás, tej. A mendemondák legtermékenyebb talaját a természettudományok azon részei képezik, melyek az embereket közvetlenül érdeklik, sokat foglalkoztatják, de amelyekben az igazság, a való fölismerése nem könnyű. Ilyen például a csecsemő táplálásának, a szoptatásnak s általában a tejnek természettudományi ismerete. óriási elterjedtsége és veszélyessége első helyen említendővé teszi azt a hibás fölfogást, hogy az anyatej pótolható. Szörnyű hibája korunknak, hogy az anyák nem szeretik már maguk táplálni gyermeküket. »Minek tegyem, — ez a kifogás — hiszen százféle mesterséges készítmény áll rendelkezésemre.« S tényleg játszva hivatkozhatik százféle, nagyhangon hirdetett készítményre, s példaképen fölsorolhat egy egész sor mesterségesen fölnevelt erőteljes gyermeket, hiszen igaz és való, hogy női tej nélkül is föl lehet a gyermeket nevelni. Ebből azonban nem következik, hogy az anyatej, vagy mondjuk általánosabban, a női tej pótolható. Még ha más állat tejéből kellő hígítással, cukrozással, fehérjekicsapással vagy bármi más eljárással oly folyadékot állítunk is elő, melynek durva vegytani összetétele teljesen megfelel a női tej összetételének, még akkor sem lesz ez egyenrangú a női tejjel, mert mindenkor magán viseli annak a jellegét, hogy idegen fajú állat tejmirígyeinek terméke. Bordet, Uhlenhuth és mások számos kísérlettel kétségbevonhatlanul kimutatták, hogy minden egyes állati szervezet leglényegesebb vegytani alkotórészei, a fehérjék, a fajra jellegzetes tulajdonságokkal bírnak.
