Dalmady Zoltán dr.: Mendemondák a természettudomány köréből (Budapest, 1909)
Állattan - Halak
ÁLLATTAN. Már Petényi igyekezett rámutatni a tévedésre, illetőleg csalásra, mikor a halászokat felszólította, hogy mutassanak neki egy fiatal fogast. »Uram, az nincs soha a Balatonban,« volt a válasz. »A Balaton tapasztalt halászai — írja Herman Ottó — kiket nem vezetett az az érdek, mely e dologból sokszorosan kirí, t. i. hogy a süllőt korlátlanul lehessen irtani, nekem mindig azt mondták, hogy a süllő a fogasnak fia.« Angolna. Nálunk nem igen ismert, de hébe-hóba mégis hallható mendemonda, hogy az angolna kijár a szárazra és megdézsmálja a borsóföldeket, gabonákat. Ez a mendemonda tudtommal Albertus Mag- nusig vezethető vissza s ő az első, ki az angolnát borsótolvajnak tartja. Plinius még nem tud a dologról, csak annyit említ, hogy az angolna tud szárazon mászni s hat napig is kibírja levegőn, de — hozzá teszi — csak északi szélben. Albertus Magnus szavai a mai napig is szóbeszéd tárgyát képezik s hébe-korba még az újságba is belekerül, hogy szántóföldeken angolnákat fogtak. Az angolna táplálékát oszlásban levő állati testek és kisebb élő állatok képezik, borsóhoz, gabonához sohasem nyúl. Az igaz, hogy a levegőn is jó ideig megél s mint Herman Ottó írja : »igaz, hogy vizes rétségen pocsolyá- ról-pocsolyára kígyózik s szedi a csigát, apró rovart«, így igaza lehet SHAKESPEAREnek, ki említi, hogy zivataros éjjeleken — tehát mikor pocsolyák támadnak — az angolna elhagyja a folyót és a mezőkre mászik. Hering. Tudvalevő, hogy a nagy heringhalászatok nem az egész évben egyaránt folynak, hanem csak az év bizonyos szakaszaiban, mikor a hering óriási rajokban jő a parI5I Szárazra kijár. Jeges tengerben él.
