Dalmady Zoltán dr.: Mendemondák a természettudomány köréből (Budapest, 1909)
Állattan - Madarak
132 MENDEMONDÁK A TERMÉSZETTUDOMÁNY KÖRÉBŐL. Fészkét elhagyja Plinius úgy tudja, hogy fejét egyszerűen a bozótba dugja. így mondja Miskolczi is, ki az egészet szentül hinni látszik. Földi nem említi. Az egészből Wetzstein szerint annyi igaz, hogy a strucc, ha már nem igen tud menekülni, igyekszik homokbuckák vagy cserjék mögé bújni, de elég okos ahhoz, hogy ne csak a fejét dugja el. Ami a költését illeti, tudjuk, hogy bizonyára a ' strucc sem rosszabb szülő mint a többi s ő is ül gondosan a fészkén. Forró vidékeken ugyan megteszi, hogy napközben rövid időre elhagyja tojásait, de csakhamar visszatér. Hidegebb vidéken éjjel-nappal melengetik a fészket, még pedig főkép a hím s csak időnként váltja fel őt a nőstény. Csaknem az utolsó évtizedekig közmondásszerü volt a struccok mostoha viselkedése, bár már Földi tudja, hogy »a hidegekben maga külti ki tojásait«. A mendemonda igen régi. így tudja Plinius, Aristoteles is. A biblia, mely ismételten foglalkozik a struccal, bizonyára gondoskodni fog róla, hogy e mendemonda még sokáig életben maradjon. Jób könyvében a strucc-fióka az elhagyatottság jelképe. Miskolczi Gáspár ilyenformán idézi a biblia idevonatkozó részeit (Jób 39., 16., 17., 18. stb.) : »Ezt a Madarat maga is az Űr Isten igen szépen írja le. A pávának szép tolláit avagy adhatod-é te a Strutz-madárnak ? Melly Strutz madár a' földön hagyja az ő tojását, a porban melegítvén azt; el-felejtkezvén arról, hogy a’ láb el-tapodja, és a mezei vad is el-nyomja azt. Az Isten meg-melegítvén, más munkája által ki költi azt, a' Strutz-madárnak gondviseletlenségéből való munkájának híjába valóságáért, stb. Ez az élő Istennek nagyságos szavai, effelől a Madár felől.«
