Dalmady Zoltán dr.: Mendemondák a természettudomány köréből (Budapest, 1909)
Állattan - Madarak
ÁLLATTAN. 125 bizonyos rend, melyben a szőrök el vannak helyezve, t. i. mintegy a gyomor közepén keresztülmenő tengely körül, csak azt bizonyítja, hogy a gyomor fala azon tengely körül hullámszerű mozgással húzódik össze. Ahol a tengelynek végpontjai volnának, — miként Niels kifejti — ott a gyomor fala csupasz. Kecskefejő. A kecskefejő madárról — mint neve is mutatja — az a hit van elterjedve, hogy a kecske tejét lopja. A különös alakú, feltűnő nagyszájú madár, mely éjjelenként nesztelenül csapong a pihenő nyáj körül, már a rómaiak idején bűnbakja volt tej lopó juhászoknak vagy legalább jámbor félreértés áldozata, mikor a betegség vagy más ok folytán beállott tej fogyást az ő latorkodásának tulajdonították. A kecskefejő vagy lappantyú rovarokkal él; ezeket hajszolja, mikor a nyájat körülröpdösi. A nép igen hajlandó a tehenek s más állatok tejének megváltozását a legmerészebb elméletekkel magya- rázgatni. A boszorkányok megbabonázó és szemmel verő képességeitől eltekintve, egész sor mindenféle állatra ráfogják, hogy tejet lopnak. így került ártatlanul a vádlottak padjára a lappantyú, a denevér, a patkány, a varangyos béka, kígyó, gyík, sőt még a halálfejes lepke is. Baglyok. Az uhuról azt tartják rendkívül sokan, hogy nappal nem lát; ezt mondják különben az összes baglyokról is, Aki már vadászott uhuval, vagy a szabad természetben tanúja volt, hogy mily ügyesen védekezik az őt ostromló madársereg ellen, hogy milyen messziről észreveszi és megismeri az ember előtt még csak egy kis pontnak látszó veszedelmes támadót, például valamely sólymot: az csak mosolyogni fog a mendemonda felett. Tejlopás. Nappal nem lát.
