Dalmady Zoltán dr.: Mendemondák a természettudomány köréből (Budapest, 1909)
Állattan - Madarak
ÁLLATTAN. I2I a költözéstől elkésett fecskék itt maradtak és sikerült egy- egy istállóban jó egészséggel átszenvedni az egész telet. Beszélik, hogy fiait a kiesés ellen úgy biztosítja, hogy lószőrrel összeköti lábaikat. Megeshetik, hogy a kipoty- tyanó fecskefiók lábánál fogva valami magával kirántott fonálon csüngve marad, ez azonban merő véletlen. A fecskék e szokása még kivételes is alig lehet, mert tudtommal hiteles észlelet még nem került közlésre. Hogy a fészkét elfoglaló verébcsaládot miként bünteti, arról sokféle szóbeszéd esett. Mondják, hogy a verebet befalazza vagy hogy lószőrből készített hurokkal megfogja és felakasztja. Ezekről sincs hiteles tudósítás. A veréb sem olyan együgyű ám, hogy ily eljárásokkal el lehetne tenni láb alól. Brehm e dolgokat balga mesének mondja. Népünk szentül hiszi s »az isten madárkájának« kiváló képességeit dicsérve, a mende-monda szájról szájra jár. Kolibri. Rendkívül elterjedt, még modern iskolai tankönyvekben is otthon levő mendemonda, hogy a kolibri a virágokból szívott mézzel él, éppúgy mint egy-egy lepke, melyekhez — meg kell adnunk — viselkedésében nagyon hasonlít. A kolibri is, mint a nagy lepkék (pl. Sphinxek) a virág előtt a levegőben lebegve, hosszú nyelvét — mely a lepke szívócsövéhez hasonlít — a virágba dugva, szerzi táplálékát. Ügy is képzelték sokáig, hogy a kolibri nyelve csöves és ezen át szívja magába az édes nedűt. Badier bizonyította be, hogy a kolibri rovar evő. Fonalszerű hosszú nyelvével a virágok mélyében, a mézen lakmározó pici bogárkákat szedi elő. A kolibri gyomrában is csak ezeket találni. Persze ez a táplálék nem oly költői valami, mint a virágnektár, mely ízlésünk szerint jobban illik a ragyogó, légies termetű madárkákhoz s épp ezért biztosra vehetjük, hogy e mendemonda még sokáig fog élni. Fiait összeköti. Mézzel él.
