Dalmady Zoltán dr.: Mendemondák a természettudomány köréből (Budapest, 1909)

Állattan - Emlősök

ÁLLATTAN.

kezdve Asztrakhánból kiindulva terjedt el egész Európában, Pallas szavainak félreértésén alapszik. Hogy a vándorpatkányok keleti hazájukból nyugat felé terjedhettek, kétségbe nem vonható. Nemcsak lehetséges, hanem valószínű is, hogy Közép-Európa keleti részében ezen az úton terjedtek el, mintegy szétszivárogva, épen úgy, mint ahogy a történelem tanúsága szerint több nemzet nem egy bizonyos időben történt betöréssel, hanem lépésről lépésre haladva, lassanként, csaknem észrevétlenül foglalta el jelenlegi hazáját. Ezen valószínűnek látszó bevándorláson és elterjedésen kívül teljesen kétségtelen, hogy a vándorpatkányok a kikötővárosokból, mint infekció-gócokból terjedtek tova; ezekbe a városokba pedig hajókon jutottak, mint amelyek mai nap is szemünk láttára hurcolják el őket nemcsak az egyik kikötőből, hanem még az egyik világrészből a másikba is. A patkányoknak ez a behurcolása pedig a dolog természete szerint nemcsak egyszer történt meg, hanem ismételten történt és történik mai nap is.

Arra a kérdésre, hogy honnan került a vándorpatkány Európa kikötővárosaiba, csak az lehet a válaszunk, hogy minden valószínűség szerint Kelet-Indiá- ból, mint ahogy már Pallas állította. Ugyanis, ha tekintetbe vesszük, hogy a vándorpatkány nyugateurópai előfordulása az eddigi adatok nyomán a keletindiai út és az Amerika felfedezése utáni időre vezethető vissza ; továbbá, ha szem előtt tartjuk, hogy Amerikában eredetileg nem volt vándorpatkány, ellenben Indiában éppúgy el van terjedve, mint Európában : alig szenved kétséget, hogy ezt az ajándékot Indiának köszönhetjük.

Ha pedig ez így van, úgy önként következik, hogy a vándorpatkány az Indiát járó hajókról már régebben kerülhetett Európába mint a közfelfogás véli; amivel különben a fentebb közölt adatok sem ellenkeznek. Annak pedig, hogy a régibb szerzők 1751 előtt még nem

I05