Csengery Antal: Vegytani képek a közéletből (Pest, 1857)
A növény
70 ezerféle jó illata, a formák és színek ama végtelen változatossága, mely a kőzetek halt egyformaságát díszíti, sokképen ingerli érzékeinket. Ez is egyik föladata a növényeknek, mit azonban csak melesleg végeznek, mi közben valódi, nagyobb hivatásuknak megfelelnek. A növényország sajátképeni föladatát két szempontból tekinthetni: először a halt természethezi viszonyában, s aztán az élő lényekre nézve. Mindenek előtt föladata a növénynek, mig él tisztítani a leget, melyet beszivunk. Folyvást szén- savanyt szív be és élenyt lehel ki, s igy folyvást egészséges, tiszta állapotban tartja a légkört. Csak a növény ezen működése teszi alkalmassá a levegőt az állati életre: mert nem csak kiszívja abból az ártalmas anyagot (a szénsavanyt), hanem éltető anyaggal (élenynyel) is ellátja azt. S ha élete megszűnik, akkor is hasznot hajt a növény. Elkorhadván, tele- vénynyel fedi a földet, s igy előmozdítja az újabb növényzet föltenyészését; vagy roppant túrfatelepekbe és barnakőszén-rétegekbe rakodik le, melyek az embereknek még később is alkalmas tüzelő szereket adnak, s nagyszerű iparát támogatják. De mindkét esetben csak rövid ideig marad a korhadt növény földi alakban. Ha élete megszűnt, lassanként megint légnemű állapotba megy által, vagy, a természeti korhadás utján, vagy égés következtében, szóval szénsavany alakban megint elszáll a légbe. Ez által örök időkre biztosítva van földünk növényzetének tenyészése, s a légkör szénsavanytartalma, a mi
