Csengery Antal: Vegytani képek a közéletből (Pest, 1857)

A növény

lan tért. Ha a nedves agyagot alácsövezik (draini- rozzák), édes tápláló pázsitfű váltja föl a szittyót, mohot és egyéb hasonló növényt, mely nedves helyet szeret. Ha meszet is adunk a talajnak: nem lórom és palka diszlik többé a legelőn; s dús gabna- fök emelkednek, a hol azelőtt csak igen szegény aratásunk volt. Ha csontliszttel hintjük be a rétet, a tej és sajt szaporodó jövedelme csakhamar megmutatja, mennyivel javult teheneink tápszere. Hasonló hatása van az istálótrágyának, guanónak és chili salétromnak; azonnal elenyésznek ezektől a mohok és mindazon dudvák, melyek a vidék szegénységét tanusitják, s a dús aratás hirdetni fogja, mi benső összeköttetésben van a növény azon talajjal , a melyben tenyész.

Mint már érintők, a növény összes ásványi részeit , s eléghető részeinek is némi részét a földből veszi. A természettől gazdag talajban mindezen anyagokat kellő mennyiségben föltaláljuk, a földet megnedvesitö viz feloldja azokat, s ama finom hajszálgyökerek, melyekről már szólottunk, fölszivják s a gyökereken át a szárba és a növény minden részeibe fölszivárogtatják. Abban áll a trágyázás minden mestersége, hogy a talajnak kellő alakban megadjuk mindazon tápszert, a mely abban hiányzik , s a trágyázás eredménye meggyőzhet bennünket, hogy a növényvilág tenyészete nagy részint a talaj alkatrészeitől függ. Azon anyagok, melyeket részint a gyökerek, részint a levelek fölvesznek, a növény bensejébe mennek, s egymás után több