Csengery Antal: Vegytani képek a közéletből (Pest, 1857)

A növény

58

vei láthatunk, szivják be a légből a légnemű alkatrészeket ; s puszta szemmel alig látható hajszálgyökerek legvégéi veszik föl a földből a tápszereket. Méltó bámulat fog el bennünket, ha látjuk, hogy apró korall-állatocskák myriadjai mértföldekre terjedő szirteket, egész szigeteket alkotnak: de nem kevesbbé csodálatos, hogy oly parányi erők működése a gyökerekben és leveleken roppant erdőségeket állithat elő. Sőt ez utóbbi tény valóban még bámulatosabb; mert mig az első esetben a végtelen tengerből nyert holt anyag megint élettelen sziklákká alakul; itt a lég és föld holt anyagai, ama láthatlan növényképzők működése által, élő alakokká lesznek, melyek a leget verdesik roppant su- daraikkal, — oly teremtményekké, melyeknek szelíd szépsége, büszke pompája, s változó zöldje legfőbb dísze a földnek, a melynek kopár vidékei ez által nyernek elevenséget, saját jellemet.

Mihelyt a gyökerek által fölszivott nedv a növények bensejébe hat, sok fontos feladatnak kell megfelelnie. Megtölti a növény elemi részeit, a sejteket, kiebb tágítja azoknak falait; föloldja a nedvben levő különféle anyagokat, s magával viszi, mi közben föl és alászáll; nedvesen tartja a növény minden részeit, hajlékonyságot kölcsönöz azoknak, s folytonos elpárolgása által a leveleken, htisen tartja a növényt a legmelegebb időben is. De nem kevesbbé fontos, bár nem oly közvetlen szembetűnő, vegyészi működése. A szenenynyel vegyül, melyet a levelek a légből szívnak, s farostokat, keményítőt