Csengery Antal: Vegytani képek a közéletből (Pest, 1857)

A föld

Nem oly szép többé a vetés, kevesbbé gazdag az aratás eredménye, s aztán épen nem akar tenyészni a növény, s végre falánk rovarok és ártalmas élödi növények áldozata lesz. S az ültetvényes megint vállára emeli fejszéjét, elhagyja hosszas ideig miveit földét, s nyűgöt felé vonul, hogy az őserdőből újabb, termékeny hazát foglaljon. Megint hasonló sors vár ott reá; ugyanazon rendkívüli bőség kezdetben, s aztán hanyatlás, végre meghiúsulása minden törekvésnek. Szomszédai hasonló tapasztaláson mennek át, osztoznak sorsában. Lépésről lépésre nyomulnak beebb az ős rengetegbe, s a cultura hatalmas léptei előtt halomra dőlnek az ezred-éves fa óriások. Évről évre oszlik az irtó fejsze előtt az őserdő homálya, nemzedékről nemzedékre halad előre az emberiség, elül zöld erdőségek szegik be a látkört, s hátuk mögött elhagyott kopár vidékek.

íme az amerikai gyarmatositás rövid története. Azon elhagyott roppant térségek, melyekkel az utazó az Atlanti tenger partjai hosszában, Virginiában, mindkét Carolinában és Mexicóban találkozik, eléggé hirdetik a fenebb mondottak igazságát. De még több érdekkel birnak ránk nézve azon világrész északibb tartományai, melyeknek földmivelési viszonyai inkább hasonlítanak a mieinkhez.

Azon lapály, melyet a Szent-Lörincz folyam öntöz, s mely Montreal közelében tág síksággá terül el, a franczia uralom idejében éléskamrája volt mintegy Amerikának. Annyi búzát termett, hogy éveken át sokat ki is vittek; s ma már saját lakó50