Csengery Antal: Vegytani képek a közéletből (Pest, 1857)
A viz
19 nek, tiszta állapotban , se színe, se szaga, se ize. Mindazáltal tisztán megkülönböztethetjük a már előbbi czikkünkben érintett három gáztól: az élen y- től,légenytől és szénsavanytól; először már az által is, mivel legkönnyebb minden légnemű test közt , a honnan nyerte magyar nevét is ; másodszor mivel, ha meggyujtjuk, ég a levegőben. A víznek ezen alkatrészét könnyen előállíthatjuk. Például üvegpalaczkba horgany-darabkákra (zink) vagy vasporra felényi vízzel föleresztett kén- savanyt (vitriolt) töltünk. E folyadék nem sokára mintegy forrásnak kezd indulni, a hol a vas a föleresztett savanynyal érintkezésbe jött, apró léghólyagok fejlődnek ki, melyek fölszállanak s a folyadék fölületén elpattogzanak. Mihelyt annyi gáz fejlett ki, hogy a közönséges levegőt a palaczkból kiszorítja , bezárjuk a palaczk száját para-dugóval, s e dugóba finom gözvezető csövet illesztünk. A mint könenygáz fejük ki az üvegben, s elszáll a cső keskeny nyílásán, — égő fácskával meggyujtjuk. Igen halvány, alig látható lánggal ég. S ha egészen száraz , tiszta, hideg üveget tartunk fölébe, finom harmat rakodik le az üveg bensejében, mely lassanként apró, látható golyókká sürüdik, s végre tiszta viz- csöppekben foly le. E vizet a palaczkból kifejlő könenygáz égése képezi, a mint a körlég élenyével vegyül. Az égés alatt vegyül a kettő, s igy lesz — a viz.*) A köneny rendkívüli könnyűségét szintén *) A palaczkból kifejlett köneny is a vizböl fejlett ki. A vizböl ugyanis , melylyel föleresztettük a kensavanyt, 2*
