Csengery Antal: Vegytani képek a közéletből (Pest, 1857)

A levegő

9 Ha a szénsavanyra az állatoknak nincs szük­ségük , annál inkább van, mint mondám , a növé­nyeknek. A növények folyvást nagy mennyiségben szivják a légből a táplálatukra szükséges szénsa- vanyt. Arra valók a számtalan , sok alaku levelek, melyek mindenfelé kiterjeszkednek vékony ágaikon a légkörbe. Ezen levelek tömérdek apró nyílással vagy szájadékokkal vannak ellátva, főleg alsó la­pukon, melyeket csak nagyitóüvegen láthatni; s e nyiladékokon választják külön és lélekzik be a szénsavanyt a légből. S épen a növénylevelek ezen folytonos működése okozza, hogy a légkör alsóbb rétegeiben csekélyebbnek tetszik a szénsavany mennyisége, mint a magasabb helyeken. Nem kevesbbé szükséges az élet fentartására földünkön a levegő vízgőz tartalma. Az élő növény összes súlyának három negyed része vízből áll, s ezen viz látliatlan kigőzölgésben szüntelen párolog a növény zöld részeiből, főleg leveleiből. Ha a lég merőben száraz volna: a levelekből sokkal hamarabb elpárologna a viz, mint a milyen gyorsan pótolhatnák a gyökerek a földből szívott nedvvel. Hirtelen elhervadnának a levelek, s el­fonnyadna és kiszáradna az egész növény. Az élő állat teste is szintén vízből áll nagy ré­szint. Egy 154 fontot nyomó emberben 116 font a viz, s csak 38 font a szilárd anyag. Bőre és tüdője vizet párolog ki szüntelen, s ha az őt környező lég merőben száraz volna , összeasznék bőre , s láz ron­gálta teste csakhamar szomjan veszne el. A légr

Next

/
Oldalképek
Tartalom