Csengery Antal: Vegytani képek a közéletből (Pest, 1857)

A levegő

légkör ezen egyes részei: meg kell győződnünk, hogy egyáltalában mind fontos és nélkülözhetlen részei azok a légnek; s hogy különböző adagaik épen oly arányban vannak egymással elegyülve, a mint a növényi és állati élet szükségkép megkívánja.

így például az éleny.

Minden lélekzetvétellel e y adag élenyt szí a légkörből minden élő állat s fölemészti tüdejében *). Az éleny tehát az állat táplálatának egy részét teszi, m lyet semmi egyéb természeti forrásból nem meríthet, s mi nélkül pillanatig sem élhetne.

Emlitém, hogy az égést sem képzelhetjük éleny nélkül. Ez táplálja folyvást a tüzet és lángot, érintkezésbe jővén az elégetett test alkatrészeivel. Ha tehát az éleny eltűnnék a légből: se a fa, se a szén, olaj és zsiradék, vagy egyéb égő anyag nem adna nekünk világot és meleget.

S mennyiségre nézve is helyes arányban van elegyülve az éleny a légben az élő lényekre nézve. Ha csupa légenyből állana a légkör: azonnal oda lenne az állati élet. Szükség tehát, hogy elegendő- éleny legyen abban. A légeny viszont, mely nem ártalmas, mint a szénsavany, kellőleg mérsékli az éleny szerfölötti hatását: a mint gyöngítjük a szeszes italokat , ha vízzel keverjük.

Nézzük a szénsavanyt.

Minden zöld levél a mezőn és fákon szénsavanyt

*) Hol a vér alkatrészeivel egyesül.