Csapó Jósef: Orvosló könyvetske, melly betegeskedö szegény sorsu ember számára és hasznára készült (Posony-Pest, 1791)

Elsö rész. Az emberi testnek különös tagjait érdeklö vagy el-foglaló nyavalyákról - Második szakasz. A' toroknak nyavalyáiról

meg-iágyittatik, ’s ez egy úttal a meg- érlelésre*is el-kéfzittetik, és illyetén orvoslásnak neme által fokán a’ ineg-fulladástól meg - menekedtenek. Midőn pedig a’ torokban belől mint-egy égetéft érez valaki, ekkor egy lót irós vaj közé egy könting Salétrom port kevertefíen, ’s ebből néha egy mogyoronit a’ nyelvén elolvadni engedgyen, mellyet laflan laffan le-nyel- degeljen; eképpen a’ toroknak belső megfárad áfa ’s hevüléfe-is meg-elöztetik. Az nyelvre igen vigyázni kell, hogy az tifz- tán tartafsék, mofattafsék az azért olly vízzel, mellyben előre egynéhány birs-alma magvak meg-áfztanak ,* Árpáról főtt vizzel- is lehet mofogatni a’ nyelvet.

De mikor a’ daganat annyira el-hatal- mazott, hogy minden fzempillantásban a’ halál azt követni láttatik, akármi jól orvosoltatok: légyen-is a beteg, illyenkor a’ leg-utolsó orvoslás a’ Bronchotonia, az-az: a’ lehellö gégének fel-metfzetéfe által végben vitetödni fzokott, melly vá^ gásban ofztán egy cs'ut dugnak a’ Borbélyok, hogy ezen által a nyomorkodó fzemély mind addig lehelletet veheffen> az-az: a’ levegő eget bé-fzivhaffa, ’s ki-is E $ bo

Az Toroknak Nyavalyáiról 73