Csapó Jósef: Orvosló könyvetske, melly betegeskedö szegény sorsu ember számára és hasznára készült (Posony-Pest, 1791)

Elsö rész. Az emberi testnek különös tagjait érdeklö vagy el-foglaló nyavalyákról - Ötödik szakasz. A' nemzö tagoknak nyavalyáiról

hogy az eleibe tétetett közép-fzerü tál vélle meg-telik: Ha igy az tizen-harma- dik nap után foly a’ nyála, nem fzükség többet kenni, de ha meg-állana, avagy tsak egyfzer-is napjában f'eléni irral magát kenheti, vagy kenetettheti egéfz hufzadik; napig, fzárnlálváti tudniillik a’ napot, az első kenésnek napjától fogva: ha már a* mondott hufzad napon a’ nyála olly tífzta mint a’ kriftály, jele, hogy már a méreg belőle ki-takarodott, és vére, ’s minden belső nedvefségei alkalmaünt meg-tiíztúlta- nak, és mar az efféle kenötzére több ízük- sége nincsen. Mindazonáltal ha a’ hufzad nap után még fe fziinnék a’ nyál‘folyás, tsak Senna levélből vagy rabarbara gyökérből kéfzült laxacivát vegyen-bé, és az után meg-fog áliani. A’nyál-folyásnak min- den napjaiban, naponként három ízben, az«az : regvei, ufonnakor, és ellve a’ fin- lödo Személy fél mefzfzely főtt vizet igyék a’ következő fzerekröl : Vételien Forgácsot (id eft, rafuram ligni gvajaci) hac lótot, jó fzagu Safsafrás-fa forgátsát fzint ennyit; apróra vagdalt, ’s nyoltz lotot nyomó, Fenyőfát, ennyi Tseríat, ’s Pufzpáng* fát, Biba-ire-gyökerét, négy lótot, éde* N gyöNemző Τα goinak Nyavalyáiról*