Csapó Jósef: Orvosló könyvetske, melly betegeskedö szegény sorsu ember számára és hasznára készült (Posony-Pest, 1791)

Elsö rész. Az emberi testnek különös tagjait érdeklö vagy el-foglaló nyavalyákról - Elsö szakasz. Az fönek nyavalyáiról

III. Meg-dühosödés.

Ez rettenetes nyavalya, dühös Ebnek vagy akármi meg-vefzett állatnak meg- marása után következni fzokott, még pedig nem egy forma időre, mert némelly emberen elébb , némellyen későbbre magát mutattni kezdi, úgymint: az meg-harapás után negyed napra, egy hétre, egy holnapra, egy efztendöre, és többre-is; ritkán hufzadik napra, többnyire negyvenedik napra: Nékem ugyan, ki ezeket irom, ez előtt egynéhány efzten^ökkel egy Őri nevű érdemes Tifztartó azt befzéllette, hogy egykor Nemes Szatmár Vármegyében látott egy Jágertt, az-az: Vadáfzt, kinek kezét a’ meg-vefzett agár meg*marván, azon napon fzomorkodott, harmadnapon, midőn vadáfzni ment vólna véle a’ Tifztartó , hozzá mindéiig tsak így fzólla: úgy zug fzünteien (ugy-mond) a'fejembe mintha egy kas méh vólna benne: Az eb marás után heted napra a’ Jáger víztől félni 's rettegni kezdett, kilentzed napra telly es erejében vólt benne az viztol való félelem, tizen-kettödik napra pedig nyavalya- törésben meg-hólt.

A*

16 I. Rifz· Ϊ. Szakafz*