Vámossy Zoltán dr.: Cloetta-Filehne gyógyszertani tankönyve (Budapest, 1894)
Gyógyszerhatástan - I. Csoport. Narcotica
70 narcotica. melynek vére a rendes O-tartalomnak csak 50%-ával bir a rendes literes véréhez jut ismét, ha atropint adunk neki (legalább ígv állítják azt); a vagustonustól vagotomia által épen felszabadított állatnál is lehet látni az atropin után a vérnyomás további emelkedését ; az isolált, tehát a gátlásoktól megszabadított nyugvó bél is mutat mozgásokat atropin után; mivel mi itt a gátlások kimaradását nem mutathatjuk ki úgy, mint előbb a szívre nézve tettük, azt mondjuk tehát: az atropin „izgatja“ ama központokat. Azonban a deliriumokat és a jactatiot is a lelki működéseket szolgáló ganglion- sejtek direct „izgalmának“ következményeiül jelölni meg. kissé erőszakos volna; itt elégségesek az élettannak bebizonyított tényei arra nézve, hogy azt mondhassuk: az atropin az agy hüdíti a gátló és rendező képességét elhódítja közvetlenül és már előzetesen a lélek szolgálatában álló ganglion-sejteket. Nagyobb adagok nemcsak hűdítik a szívben és a bélben a vagus végződéseket (a mikor aztán a körzeti vaguscsonk faradicus izgatása sem okoz érveréslassulást vagy szívmegállást és a nyugvó (t. i. éhező) bélen sem hoz létre semmi mozgást), hanem a splan- chnicusgátlást is megszüntetik, minek következtében a mozgásban levő (nem éhező) bél peristalticája fokozottabb lesz; innen van az, hogy az atropin még akkor is tud hashajtókig hatni, ha a betegnél a peristalticát valami rendkívül erősen gátolja. Hasonlóképen hüdíti az atropin, esetleg rövid izgalom után (1. fent), az elválasztó idegek végződéseit. A chorda tympani körzeti végének izgatása, mi a normalis állatnál erős nyálelválasztást hoz létre, azonnal hatástalanná lesz, mihelyt atropint adtunk az állatnak. Hogy a chorda végződései, nem pedig a mirigy sej tel1 szenvedtek az atropintól, az a következőből látszik: ha a sympaticust izgatjuk, a mirigy ismét működik. Épen úgy, mint a nyálelválasztó idegek, liüdetnek az izza- dást és nyálka-elválasztást eszközlő idegek is, a mi a bőr, száj és a garat szárazságát, a nyelési nehézségeket és a hangtalanságot magyarázza meg. A nyelési képtelenséget részben a bárzsing sima izmaihoz futó idegrostok liűdése is okozza. Ugyancsak sima izmok azok is, melyek a szemben (indirect) hüdést szenvednek. Madaraknál, melyeknek a sphincter iridise harántcsíkolt izomrostokat tartalmaz, kimarad a mydriasis. Egy emlős állat szemébe atro
