Vámossy Zoltán dr.: Cloetta-Filehne gyógyszertani tankönyve (Budapest, 1894)
Gyógyszerhatástan - Bevezetés
9 Bevezetés. orvosnövendék, ki orvos akar lenni, bevégzett tanulmányai és leczke- látogatásai után kezdetben mindig túlságosan nagy illusiókban ringatja magát, a miből aztán később igen könnyen és hamar az ellenkezőbe csap át, vagy skepticismussal telik el, a mi pedig csak akkor jogosult, ha önálló kritikából indul ki, ha rendületlen tudományos alapon nyugvó saját tapasztalatból keletkezett. Előfordul ismételten, hogy a fiatal orvosok, kik elhagyják az egyetemet, praktikus foglalkozásuk közepette bizalommal fordulnak a therapiához, mit megtanultak, és a sokszoros rossz eredmény után, ha a dolgok nem úgy folynak le, a mint ők azt a klinikán látták és hallották, lehangolva és megcsalódva törnek pálczát a belső szerelés fölött, vagy épen alkalmazzák a megtanultakat a nélkül, hogy azt meg is ítélnék és így mindinkább bizonyos therapeuticus sarlatánságbaqt jutnak bele. Ily esélyek ellen hathatósan s biztosan csak igazi tudományos alapon való gondolkodás és a gyógymódok eredményeinek egy ezen alapuló, lehetőleg elfogulatlan megfigyelése óvnak meg. De a tanítás is tegye meg a magáét annyiban, hogy a kezdő elé már átrostált gyógyszertant állítson, melyben az orvos praktikus feladatát illetőleg elérhető dolgok legyenek előadva. Első sorban azt kell hangsúlyoznunk, hogy hajdan a gyógyszerek létjogosultságukat és alkalmazásukat a beteg embereken tett gyakori kísérletek tapasztalati eredményeinek köszönhették, a nélkül, hogy szigorúan tudományos methodusok szolgáltak volna eredeti vezérfonalul. így látjuk ezt azon időktől fogva, midőn a gyógyítást Asklépios papjai űzték, egész a jelen időkig, midőn azt tanult orvosok űzik. A .post hoc, ergo propter hoc“ a gyógyszerek elfogadásában és alkalmazásában mindig nagy szerepet játszott, régebbi időkben természetesen még inkább, mint most, mert a szer hatásának megítélésénél az ellenőrzés és kritika még bizonytalan alapon mozgott.. Ezért nem szabad csudálkoznunk azon, hogy az egész gyógyszerkincs — mint a történelem mutatja — főleg azon időkben szaporodott meg legjobban, midőn a kritika nélküli empirismus korlátlanul uralkodott, s újabban ismét leolvadt, midőn a megfigyelés és kritika mintegy újra ébredtek és a túlzásokra jótékony reactióképen egy bizonyos fokú józanság állott be, — a mi mellett bizony gyakran a gyermeket is kiöntötték a fürdővízzel.
