Vámossy Zoltán dr.: Cloetta-Filehne gyógyszertani tankönyve (Budapest, 1894)
Gyógyszerhatástan - Bevezetés
Bevezetés. 17 hogy egy 8 órai (éjjeli) szünet után a legtöbb anyagnál a megengedhető adagok számítása újból kezdhető, a nélkül, hogy eme szünet előtt nyújtott gyógyszermennyiséget ismét számításba vennők, mig a „cumuláló“ anyagoknál — digitális, strychnin, — ez nagy hiba volna. A morphinnál, alcoholnál és dohánynál melyeknek eredeti, acut hatásai csak rövid összegeződési időközzel bírnak, azért szintén bekövetkezik az összegeződés (az utóhatásoké) szokványos visszaélés esetében, még pedig hosszú időre, hónapokra, évekre kiterjedöleg; ez tehát szintén „cumulatio“. (Idült mérgezés.) Egy gyakran, bár jogtalanul, a cumulatio ellentétének tekintett jelenség a megszokás bizonyos gyógyszerrel szemben (mérgek, hódító élvezeti szerek). Egy bizonyos elég tág, de nem végnélküli határig meglehetős gyorsan alkalmazkodik a szervezet egyes (főleg hódító) anyagokhoz. Az az adag, a mely eleinte igen erősen hatott, később csekély hatást fejt ki, s hasonló erős hatás czéljából nagyobb adagok után kell nyúlni. Ez a megszokás idővel még tovább halad, és mialatt a szervezetben — főleg a központi idegrendszerben — egy maradandó élettani elváltozás fejlődik ki mint következményes hatás, az egykoron idegen, sőt ártalmas anyag lassankint életföltétellé, életszükségletté, physiologicus ingerré válik : a szokás természetté lesz. Ez a fentebb említett megszokás és az utóbb említett hozzászokás, bár különösen feltűnően a morphinnál, alcoholnál és nicotinnál mutatkozik, de előfordul többé-kevésbé — ha nem is minden anyagnál —- de mindenesetre a strychninnél és digitálisnál is. Hogy ezt eddig nem vették észre, az a következő körülményen alapul. Hogy egy anyagnak megszokása megállapítható legyen, meg kellett légyen figyelni azt, hogy egy egyén egy meghatározott adagra kevésbé erősen reagál, mint az előbbi időben; de magától érthetőleg csak ezt az adagot kell hatni engednünk és nem egyidejűleg a megelőző időben nyújtott, összegeződés által megnövekedett adagokat is. A ki tehát arról akar meggyőződni, hogy van-e helye a digitálisnál a megszokásnak, a második (és döntő) vizsgálatot legkevesebb egy-két heti időköz után fogja megejteni úgy, hogy az előbbi adagok hatása a most megfigyelt hatáshoz már többé nem csatlakozhatik. Ha ellenbon a vizsgálatot egyik napról a másikra végezzük, akkor a digitálisnál az összegeződés — az u. n. cumulatio — túlhaladja a megszokást és a C'loeUu-Fi o