Vámossy Zoltán dr.: Cloetta-Filehne gyógyszertani tankönyve (Budapest, 1894)
Gyógyszerhatástan - Bevezetés
14 Bevezetés. és így csak arra kell szorítkoznunk, hogy az életnyilvánulások változásait hozzuk fel, mint a szer hatásait! Azon felfogásban, hogy az állati (illetve emberi) protoplasmának itt is csak bizonyos chemiai és molecularis változásával van dolgunk, megerősít bennünket néhány anyagnak durvább hatása a protoplasmára, melyek e mellett még élettani hatásokat is tudnak kifejteni az illető szövetelemnek minden kimutatható vegyi változása nélkül. így a coífeinnek közepes adagai bizonyos ideghatások mellett, melyek oka gyanánt semmi érzékelhető vegyi elváltozás még nem találtatott, az izomzat megmerevedését, a különben tovább élő állatnak valódi hullamerevségét tudják előidézni. Kevésbé erős, egy idő múlva teljesen megszűnő derme mutatkozik kis adagok után. Tehát a coífeinnek csekély mennyisége, a mely a vérrel (vagy directe is) az izomhoz jut el, úgy hat itt, mint egy alvasztó fermentanyag; és talán a központi idegrendszerben coífein- hatásra fellépő izgalmi és hüdési tünetek az idegsejt anyagának egy hasonló, noha már nem is látható vegyi befolyásolásán alapulnak. A beható anyag és a protoplasma tömecsei között a vegyi összeköttetés nyilván többnyire igen laza és a tömecsváltozások könnyen kiegyenlítődnek. E mellett szól a hatások (nem halálos adagoknál) lassankénti, vagy különböző gyors megszűnése, eltűnése, és az a körülmény, hogy ezen elmúlással lépést tartva szabadul meg a szervezet a bevitt anyagtól, történjék az akár úgy, hogy azt valamiképen kiválasztja, akár oly módon, hogy saját szöveteiben megsemmisíti (oxydálja) vagy hatástalan anyagokká változtatja át. De abban a pillanatban, midőn az illető anyag tömecse a pro- toplasmával való érintkezéséből vagy összeköttetéséből kilép, még ez utóbbira nézve a status quo ante nincs teljesen helyre állítva, ha még oly csekély és ha még oly gyorsan pótolható is a hátramaradt hiány. — Igen erélyes egyszeri, de különösen hosszú időn át folytatott gyakori adagolásnál tartósabb vagy épen maradandó elváltozások jöhetnek létre (utó- vagy következményes hatások szemben a tulajdonképeni vagy eredeti hatásokkal), melyeket gyógyeredmé- nyeknek neveznek, ha kívánatosak, és idült mérgezéseknek, ha a gyógyulás nem óhajtott ráadásaiképeri szerepelnek. A gyógyszeres vagy mérgező behatások ily erősebb maradványai
