Vámossy Zoltán dr.: Cloetta-Filehne gyógyszertani tankönyve (Budapest, 1894)
Gyógyszerhatástan - Bevezetés
12 Bevezetés. kiütünk attól, hogy a szernek a szervezetben talán még feltalálható mennyiségét vegyi úton ki tudjuk mutatni, valami egyéb változás chemiai szempontból a mi eljárásaink által még többnyire fel nem fedezhető; de elüthet-e ez bennünket attól, hogy abban a sejtben, rostban stb. molecularis és chemiai változásokat vegyünk fel? Hiszen gyakran az életnyilvánulások (mozgás, szaporodás stb.) hiányán kivül nincs semmi segédeszközünk, hogy egy sejten stb. felismerhessük, él-e az vagy halott; pedig micsoda alapvető molecularis és chemiai változásoknak lehet helye az életnek a halálba való átmenetelekor! E miatt a gyógyszertanban gyakran, mondhatni többnyire arra kell szorítkoznunk, hogy a szerek hatását kizárólag az életnyilvánulások változásaiból ismerjük fel és ez vezetett a gyógyszertani irodalomban ama kétértelműséget nem egészen nélkülöző kifejezési modorra, a melynek következtében a tanuló előtt ezen életnyilvánulások változásai a hatások benső lényegeképen tűnhetnek fél. P. o. ha valamely functió egy szer befolyása alatt erősbödik, rendesen „izgatásról“ vagy az „ingerlékenység fokozódásáról“ beszélnek, egy functió csökkenésénél pedig „hűdésről“ vagy „meggyengülésről.“ A mig csak élettani elemi szervekről (egyes sejtekről, idegvégződésekről stb.) van szó, alig jöhet létre félreértés. „Acurara hüdíti a mozgató idegek végződéseit“ vagy „a physostigmin izgatja az iris sphincterében levő mozgató idegek végződéseit,“*) ezeket helyeselhetjük. De majdnem elkerülhetetlen a tanulóra nézve a tévedés, ha ezen kifejezések bonyolultabb élettani szervekre és még ki nem tanulmányozott élettani functiókra alkalmaztatnak. Ennek bebizonyítására és hogy az olvasó a helytelen, sehematicUs felfogásoktól megóvassék, nehány példát hozunk fél: Atropin az embernél a szívverés szaporaságát megkétszerezi; a mig a vagusnak a szívre való gátló hatását nem ismerték és nem tudták, hogy atropin hatása után a vagusnak eme szívverést gátló befolyása megszűnik, az atropin hatását a szívre nézve „izgatónak“ mondták. Ma azt mondjuk: az atropin „hüditi“ a vagus végződéseit; és *) Azon felfogás sem jogosulatlan, hogy a physostigmin az iris sima izomsejtjeit ingerli, s ezért idéz elő pupillaszükülést. Lehet, hogy mindkét körülmény összejátszik a myosis előidézésében. (Bókái A.)
