Bugát Pál: Sebészség, mellyet előadási kézikönyvül kiadott Dr. Chelius M. J. 2. (Buda, 1837)

II. Az öszvefüggésnek idült megválásai - A) Idűlt megválások, mellyek nem genyednek

18

AZ ÖSZVEFÜGGÉSKEK IDÜLT MEGVÁLÁSAI.

elől egy igen éles szegletnél egyesítetek. — Ennek utána a’ két szél a’ fonalszalagcsák segedelmével, reájok két egyes csomót vetvén, egymással szoros kölcsönös érintetbe hozatik; kötés közben az első csomó magfogó segedelmével mind addig tartassék, mig a’ másik rá nem hurkoltatott, hogy t. i. az ezen időközben ne táguljon. A’ fonalvégek a’ csomóhoz közel metszetnek el.

Műtétel után a’ betegnek a’ beszéd megtiltalak, enni neki semmit sem szabad, sött még nyálát lenyelni is tilalmas, ezt kendővel törülgesse le, avagy vigyázva folyassa azt pökdőczébe; szóval minden elkerültes- sék, mi köhögést, tüsszentést vagy nevetést okozhatna. Harmadnap végével a’ fölső, a’ negyed napival pedig az alsó fércz vétetik le, mi akként történik, hogy a’ csomó csipesszel fogatván meg, a’ fonal olló segedelmével egyik oldalról átmetszetik, a’ másikrul pedig kivo- natik. Csak most lehet először a’ betegnek, de igen vigyázva, kis mennyiségben tápláló levehet engedni, aztán pedig azon arányban mint az egyesülés erősbedik, adathatnak nekie a’ keményebb eledelek.

Ebei (az e. h. 86. lap.) is használta a’ kusztorát az ínylebeny széleinek fölújitására , raellyet ő, a’ közben míg a’ nyelvcsapot fogóval megfeszítené , alóh ul fölfelé vezetett. A I c o c k (Transactions on the Apothocairis und Surgeon Apothecairis of England and Wales London 1822.) ezen czélra finom ollókat használt, — mellyeket Roux is későbbi műtételeinél hegyes térdolló képre alkalmozva részszerint használt. — A I c o c k több izromban vitte a’ műtétéit véghöz úgy, hogy csak részenkint újította föl a’ hasadok széleit , és csak részenkint egyesítette ezeket , el annyira hogy egy esetben csak ötödik műtételre hajthatta véghöz az egyesítést , az első négy ízben a’ gombos , az ötödikben pedig a’ körültekert varratot alkalmozván.

Egy esetben, mellyben a’ lágy és a’ kemény íny is meg volt hasadva, és a’ szélek távolsága olly nagy volt, hogy azok kölcsönös érintetbe nem hozathattak, Roux a’ férczek föltétele, és az ínylebenyek szélének fölújitása után, két olly vízirányos metszést tett, mellyek a’ lágy ínyt a’ keménytől megválaszták, és két oldalt a’ hasadok széleitől egész a’ függőlegesen eső fér- czeken túl terjedőnek el. Ezekután a’ hasadék szélei pontosan egyesitethettek.

Egy esetben , hol a’ lágy íny hasadékával egyszersmind igen nevezetes farkastorok volt öszvekötve, és igy az ínyvitorlának egyesítése lehetetlen volt, Krim er (Journal v. Graefe und Walther Bd. X. 625. 1.) a’ hasadék szélétül 4. vonalnyira mind a' két oldalon olly két hosszas metszést tett, mellyek előliül tompa szegletnél egyesítettek, hátul pedig a’ lágy íny még jelen nyomadékaiba végződtek; a’ lágy részeket ezután ezen metszésektől kezdve az íny széle felé lefejtette úgy , hogy ekként két oll- ikképű (keilförmig) karélyok számoznának, mellyeknek alapja há-