Bugát Pál: Sebészség, mellyet előadási kézikönyvül kiadott Dr. Chelius M. J. 1. (Buda, 1836)
Első osztály. Gyuladás - Harmadik szakasz. Gyuladás némelly különös életmüvekben
112 I. OSZTÁLY. GYŰL ADÁS. köröm körül lévő lágyrészek komor vörösségével és daganatával kezdődik, a’ köröm, és lágyrészek közül eves nedv szivárog, a' köröm’ tövénél fekélyedés kezdődik, a’ közelfekvő részek dagadtak, komorvörösek, és a’ geny, méllyét a’ fekély önt, rósz, és büdös. A’ köröm színét elveszti, szürke , vagy feketévé lesz, többé nem nő, lígy hogy rövidebb, és felényire keskenyebb lesz, olly- kor pedig egészen elenyészik , úgy hogy csak itt ott láthatni nehány szarucsikokat helyette; némellykor még is egy darab a’ taplós hús alá rejtekezik belőle. —Ezen állapot több évekig tarthat, melly idő alatt a’ kéz- vagy lábujak képtelen gyurmává változnak. Ollykor ezen baj igen fájdalmas, főkép tapintás közben; menés és állás alatt a’ taplósságok vérzenek, mellyek nem úgy mint a’ köröm - húsbanővésénél, hogy csak az oldalon termőd- nének, hanem a’ köröm tövénél is képlődnek. 182. §. Ezen bajnak okai majd helybeliéi, erőmiives, vagy Vegyneművek, p. o, a’ lúggal bánóknál; — majd közönségesei, u. m. sömörös, de legfőkép bujasenyves betvegy. Illykor a’ baj egyszerre több kéz- vagy lábujakat lep meg, ollykor a’ kéz- vagy lábujak közötti tájon származó apró fekélyekkel kezdődik, mellyek a’körmök felé harapódznak; a’ köröm ön tövénél magátul föl válik; az egész baj többnyire higányféle szereknek nem enged. 183. §. Ezen baj orvoslására az okok külónbségehöz szabva illő belső szerek, kívül pedig a’ láb csöndes tartása mellett az izgatásnak fokához képest nadályok, lágyitó borogatások , fördők , és más effélék - kívántainak. •— A. C o o £> e r reggel és estve egy szemer mákonyi, és édes higanyt, ’s ezen kívül szárcsagyökfőzetet ajánl, folra- kásra pedig a’ mészvizben (liquor calcis) olvasztott édes higanyt javasolja, mellybe tépetek mártatván rakatnak föl, és olajjal kent selyem darabbal fedeztetnek. — Ezen gyógybánás foganat nélkül maradván, Dupuytren, és A. Cooper szerint a’ körmöt termesztő fölületével együt szükség lemetszeni.— Dupuytren szerint a’ láb veszteg maradás végett megfeszitetvén, a’ sebész balkézzel a’ beteg újat megfogván, a’ körmöt tartó bőrbe, a’ körömtül mintegy három vonalnyira egyenes kusztorá- val egy mély ezen bőrmegkettőztetéssel párhuzomos fél— kőrképű bemetszést teszen. Mostan a’ segéd az újat tartván, e’ közben a’ műtevő a’ sebszegélyt hátulról előre
