Bugát Pál: Sebészség, mellyet előadási kézikönyvül kiadott Dr. Chelius M. J. 1. (Buda, 1836)

Bevezetés

BEVEZETÉS.

Ill

Az orvost a’ sebészi szerek alkalmazatánál egyedül a' legszorosabb boncztudományi ösmeret vezérlheti. A’ műtevő orvosnak testünk alkatásának azon ösmerete nem elég, melly közönségesen az orvosnak elegendő, neki szorgalmas bonczgyakorlás által minden tagnak helye- zetét, tobbiekhözi arányát, és azon szabálytalanságokat, mellyek ezen tekintetből előjöhetnek, a’ legtökéletesebben tudnia kell azért, hogy ő a’ műtétéinek minden pillanatában ezen bizonyos ösmeretek által kormány oztathassék. De a’ sebésznek nem elég egyedül a’ rajzoló boncztudo- mány, sőttnekie ezen ldvül még az élettudományhoz emelkedő, az egyes életművek kifejlödésbeli időszakaszait tanító, öszvehasonlító boncztudomány is szükséges, melly által számos betegségek természetének mélyebb kifürké- szésére figyelmeztetik.

De ellenben mind ezen nehézségek, mellyek a’ se- bészség megtanulásával és gyakorlásával járnak, gazdagon megjutalmaztatnak azon magas becs által, melly más részről a’ sebész gyakorlását követi. Többnyire, hol sebészi segedelem kívántatik, egyedül benne helyeztetik a’ beteg lehetséges megmentése. Azért is szabad a’ kétes esetekben merész lépéseket tenni; és csak ugyan a’ sebészég elő lépései az utolsó évtizedekben ezen tekintetből a’ művészség’ hősségét tekintvén egy részről, és más részről a’ természet számtalan segédszerei bennünket csu- dálkozásra ragadnak. Igaza volt tehat Marcus Aurelius Severinusnak, midőn sebészi betegségekről szóló könyvének e’ czimet adta: „de Medicina efficaci.“

Az orvosi tudomány szorosabb értelemben vett gyógytudományra és sebészségre való felosztásának lehetetlenségét még inkább érezzük, midőn ezen utolsót a’ hozzá tartozó betegségekkel együtt akarjuk meghatározni, mivel ez egy magába zárkozott amannak ellenébe tett tudományt soha sem tehet. ■— Sokan mind azon betegségeket , mellyek erőműves szerek alkal- mazata által orvosoltatnak , sebészi betegségeknek nevezték, melly meghatározás majd igen szüli, majd igen tág, mivel sok rígy nevezett gyógytudományi betegségek csak sebészi szerek alkalmazata által gyógyilat- nak, és sok más valósággal a’ sebtudományhoz tartozók gyakran egyedül belső , vagy külső de gyógyszertárbeli szerekkel orvosoltatnak. A’ külső és belső "betegségek különbsége , mellyet némellyek a’ gyógytudomány és sebészség közt fölosztás elemül akarának fölvenni, szinte elégtelen.

1*