Charcot J. M.: Előadások az idegrendszer betegségeiről - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 27. (Budapest, 1875)

Harmadik előadás. A gerinczagy s agy bántalmaira következő táplálati zavarok (folytatás)

Börbántalmak gerinozagysorvadásnál.

59

eredő táplálati zavarok, mint alkalmunk lesz ezt többször constatálni, eredetük bélyegét magukon viselik. Azonban vannak körülmények, hol a hasonlóság a központi okból származó bántalmak és a környi idegek sértéseitől függők közt annyira meglepő, hogy a megkülönböztetés legnehezebb lehet. Ilynemű példa gyanánt bizonyos bőrkü- tegeket idézünk, melyek néha gerinczagysorvadás (ataxie locomo- trice) folyamában tűnnek fel

I.

A börbántalmak, melyekre hivatkoztunk, következő módon csoportosíthatók: a) bibircsós vagy dobróczszerü kütegek (éruptions papuleuses lichénoides); b) csalános kütegek; c) övsömör (zóna); genytüszős kotegek (er. pustuleuses), melyek genybubhoz (ecthyma) hasonlítnak.

Ime e tárgyban tett észleleteim eredménye néhány szóval ez. Nem ritkán látjuk, hogy a lábak és czombok bőrét koronként bibircsós vagy dobróczszerü kütegek borítják el, melyek a gerinczagyi sorvadásnál sajátszerü nyilaló fájdalom-rohamokban következnek. — Nőnél, ki jelenleg Salpétriére kórházban kezelés alatt fekszik, óriási csalános felduzzadások jőnek létre minden roham alkalmával azon pontok magasságában, hol a legélénkebb fájdalmak székelnek. Egy másiknál a jobb far tájat övsömörküteg lepte el, mely a fájdalmas nyilások által elfoglalt idegszálak lefolyására szorítkozott. Egy harmadik beteg végre hasonló körülmények közt még nevezetesebb tüneteket mutatott. E nő 61 éves, 8 év óta a kórházban, mint vak vétetett fel (a látidegek sorvadása, atrophie scléreuse des nerfs opti- ques), jelenleg igen jellegzetes gerinczagyi sorvadásban (d’ataxie locomotrice) szenved. Nála a betegség igen gyorsan fejlődött ki, mert az első nyilaló fájdalmak rohama 1865. márczius havából ered és már 1866. júliusban az összrendezetlenség (incoordination) elég kifejezett volt arra nézve, hogy a járást megnehezítse. E rohamok egyike, a mely 1867. junius havában volt, kivételes hevességet tüntetett föl. A fájdalmak, melyek valóban bőszek voltak, több napon át a kis ülidegek bőrágai és a jobboldali végbélemelőre látszottak rögzítve lenni. Ez idő alatt a felelkező bőr részeket számos genybubhoz (l’ecthyma) hasonló genytűszők födték el, melyet közül egyesek mé- lyenható fekélyedések kutforrásává lettek. Mi több, kerek üszkös pörk, mely mintegy öt centiméter átmérőjű volt és a bőrt csaknem