Charcot J. M.: Előadások az idegrendszer betegségeiről - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 27. (Budapest, 1875)
Második előadás. Idegsértésekre következő táplálati zavarok (folytatás) - Izombántalmak. Gerinczagy sértéseire következő táplálati zavarok
56 Mozgató idegsejtek szerepe. okból eredő izomsorvadás különféle alakjai kórszármazástanában e szerep nem kétes. Befolyása bizonyosan kevésbé tisztán van kiderítve, azonban mégis igen valószínű, ami a véres gerinczagylobot, központi heveny gerinczagylobot, szóval a gerinczagy valamennyi izgatottsági bántalmát illeti, melyekben a szürke állomány van érdekelve. Másrészt a fehér kötegek és a szürke állományú hátsó szarvak egészen hiányzó részvéte a szóban forgó izombántalmak fejlődésében oly tény, mely ezentúl eléggé számos bizonyítékokra támaszkodik. Tudván ezt, helyén való, uraim, kutatni, miért vonja a mozgató idegsejtek baja az izomrostokét is maga után, mig a fehér kötegek legmélyebb izgatottsági elváltozásai is semmi egyenes befolyással sem birnak az izmok táplálkozására. Az első pontra vonatkozolag csak feltevényeket képzelhetnénk, melyek ^öbbé-kevésbé elfogadhatók, de nyilván időelőttiek. Nem lehet itt a kísérleti élettan oktatásaira hivatkozni; ennek eljárásmódjai, a betegségéhez viszonyítva alantabb állván, nem elég finomak, semhogy az idegsejteket elszigetelten lehetne elérni. — Ez idő- szerint tehát arra kell szorítkoznunk, hogy a tényeket akként jegyezzük fel, miként a kórboncztan által felvilágosított kóroda nyújtja azokat s hogy megállapítsuk, miszerint — összehasonlíthatók lévén ebben a környi idegekkel — a mozgató idegsejteknek, midőn lobfolyamat székévé lettek, azon képességék van, hogy nagyobb távolra is az izmok szerkezetét és életiségét megmódosítják. A második pontot illetőleg, ha arra gondolunk, mit az idegizgatás hatásáról mondottunk, első tekintetre ellenmondónak látszhatnék, hogy az izmok táplálkozása nincsen bántalmazva, midőn a gerinczagy fehér kötegeit lob foglalta el. Annak megmutatására azonban, hogy az ellenmondás csak látszólagos, elég leend arra figyelmeztetnem, hogy az alkat daczára, a fehér kötegek semmiképen sem hasonlíthatók össze idegekkel; valóban a kisérletezés ezekben oly tulajdonságokat derít fel, melyeket azoknál nem találunk s megfordítva. Másrészt a boncztan mutatja, hogy az idegcsövek, melyek az idegeket alkotják csak igen kis részben teszik azok folytatását, melyek egyesülésük által a fehér kötegeket képezik. E kötegek csaknem egészen oly rostokból állóknak látszanak, melyek akár az agyban, akár a gerinczagyban születve, eresztékek (commissures) módjára, az agy s gerinczagy közt vagy még a gerinczagyi szürke tengely különféle pontjai közt közlekedést teremtenek meg. Ezek után előrelátható volt, hogy a gerinczagyi fehér kötegek izga-
