Charcot J. M.: Előadások az idegrendszer betegségeiről - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 27. (Budapest, 1875)

Második előadás. Idegsértésekre következő táplálati zavarok (folytatás) - Izombántalmak. Gerinczagy sértéseire következő táplálati zavarok

30

Kórtani tények.

tás és az u. n. galvánáramok által (állandó áramok) előidézett izgatás közt létezik. Ezen körülmények azok, melyeket fontos kiemelni, főkép azon kísérleteknél, melyeket régieknek nevezek, jóllehet még nem igen távol múltból valók. Látni fogjuk későbben, hogy a legújabb észleletek, melyek a két rendű áram hatását összehasonlitólag tanulmányozták, oly eredményeket adtak, melyek némi tekintetben különbözni látszanak azoktól, minőket az első kísérletek nyújtottak.

B) Ideje, hogy most az emberkórtanra térjünk. A tények, melyekkel itt találkozunk, a kevert vagy mozgató idegek sértéseire vonatkoznak, fejlődtek legyen bár ezek önkényt, vagy erőszak folytán.

Első helyen említjük itt azon tüneteket, melyek az arczideg környi hüdése eseteiben észlelteitek, nevezetesen, midőn e hüdés hideg behatásából eredt (csuzos hüdés, paralysie rheumatismal, a frigore). Duchenne (de Boulogne) mint tudják, megmutatta, hogy hasonló körülmények közt az arczizmok villamos összhuzékonysága, az első hét vége előtt már jelentékenyen csökkent, sőt olykor egészen kihamvadtnak látszik. 1) Észre fogják önök venni, hogy e hétnapi időszak közt, mely Duchenne szerint csuzos arczideghüdésnél a villamos összhuzékonyság csökkenésének kezdetét jelezheti, és azon határidő közt, melyet néhány életbuvár állatoknál idegátmetszés után megmaradó ugyanezen tulajdonságra leirt, a távolság nagy. Az időről-időre ismételt észleletek azonban io-azolták Duchenne álli- tásának teljes pontosságát. Még legújabban a csuzos arczideghüdés egy eseténél, Erb tr. feltevén magában, hogy a tünetek menetét kezdettől fogva napról-napra kiséri, kilenczed napra a villamos összhu- zékonyságot már tetemesen csökkenve látta.1 2) Onimus által3) közzétett ugyanily esetben a kór fellépte után nyolczad napra a hüdött izmokra alkalmazott bevezetett ár.amok legkisebb összehúzódást sem idéztek elő.

Rendesen ugyanezen tünet észlelhető a környi arczideghüdés más eseteiben is, melyek nem a hideg behatásától függnek, ugyszin1) Duchenne (de Boulogne). — Electrisation localisée, 2. kiadás, 1861. 669. lap.

2) W. Erb. Zur Pathologie und pathologischen Anatomie peripherischer Paralysen. Deutsch. Arch.-ben. IV. köt. 1868. 539. 1. Gradolf esete.

3) Gazette des hopitaux, 30 juin 1870. 298. lap.