Charcot J. M.: Előadások az idegrendszer betegségeiről - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 27. (Budapest, 1875)
Negyedik előadás. Az agy és gerinczagy bántalmaira következő táplálati zavarok (folytatás és vége) - Zsigerek bántalmai - Elméleti rész
112 Sejtek vonzó ereje. rázni s annak beismerésére jutottunk, hogy a mirigy-ideg kettős tulajdonnal bir, miután befolyásán kívül az edényekre, melyeknek tágulását okozza, közvetlen hatást gyakorol a mirigy azon részeire, melyek az elválasztás vegyi tüneményeit teljesítik, más szóval az elválasztó idegekre. Másrészt az ideg ezen befolyása az elválásztásra alapténynek látszik, mert izgatás következtében akkor is jelentkezik, midőn a kisérő edénytágító hatás megsemmisült. Miután továbbá úgy látszik, hogy kísérletileg nem lehet csupán az elválasztó hatást, elannyira elnyomni, hogy az edénytágító hatás egyedül maradjon meg1) föltehető, hogy emez amattól ered, többé-kevésbé egyenes következményképen. Helyén való volt tehát kutatni, minő lehet azon kötelék, mely az idegizgatás által költött elválasztó elemek izgatottságához csatolja a vérbőséget, mely ezen izgatásra következik. Több életbuvár azt gondolta, hogy itt vonzásról van szó, melyet a mirigy elválasztó sejtjei a vérre gyakorolnának; „akként, hogy azon erőhöz, melyet mai napig, mint a vérkeringést a sziv felé elősegítőként ismernek s melyet vis a tergo-nak neveznek, még egy uj visszavonó erőt kellene csatolni, mely a sejtek belső táplálkozásával áll viszonyban s mely erőt több szerző vis a fronte-naik nevezett.“2) Váljon tisztán elméleti állítás-e ez, kisérleti támasz nélkül s csupán arra szánva, hogy tudatlanságunkat álczázza? Valóban nem igy van; mert Weber H., Schuler, Lister stb.3) munkálatai számos kisérleti tényt tartalmaznak, melyek fényt alkalmasak deríteni ezen vonzásra, mit a szövetek bizonyos körülmények közt a keringő vérre gyakorolhatnak. Példának kiválasztva két tényt idézek, melyekben e tünet az idegrendszer minden befolyásán kívül tanulmányozható. Átveszem ezeket azon előadásból, melyet Vulpian a Muséum-ben az elválasztásokról1) tartott. b Heidenliainnak egyébiránt egészen uj kísérletek által sikerült volna megmutatni, bogy a dobbur egyes rostjai a nyálelválasztás, mások az áll alatti mirigy vérkeringésének szentelvélc. Curarisált kutyáknál állítólag azt találta, ha annyi maszlagalt föcskendezett be, mely a bolygideg szívágát teljesen liüdötté tette, hogy a dobhur izgatása legkisebb elválasztást sem idézett elő. Azonban a viszeres keringés gyorsabbodott volt, mely azonban nem különbözött lényegesen azon gyorsulástól, melyet mérgezés előtt a dobhur izgatása okozott. (Areh. de Physiol, jul. 4. 1872.)-) Vulpian. — Bevue des cours scientifiques. III. köt. 744. 1. 3) Lásd 0. Weber. — Handbuch der Chirurgie. I. köt. 111. 1. 4) Vulpian, i. h. 743. 1.
