Pathi Nagy, Casparus: Confidentia in medicinam. Dissertatio inauguralis medica (Budae, 1838)
23 meg próbálnak, 's így 9üjtyák a' szegény beteget a’ toeg lábolhatatlan, ’s feneketlen mélységbe. h.) Az orvoshoz , és tudományához való bizo- dalmatlanság, undor minden gyógyszer, bevétele iránt, tudatlanság, ön kény, engedetlenség, babona, szokták igen gyakran' okozni a’ beteg halálát.*— — Végre el nem halgathatora, azon szükséges elrendeléseket, mellyek’ hijánjánál fogva a’ beteg gyámo- latlan marad, mellyekre pedig több gondunknak kelleni lenni; mivel a’ helyes gondviselés nélkül, sok Orvos iparja, szorgalma > és számtalan beteg’ egészsége vissza térése niegsemmisitetik. — Hány ezer környülrtiényeket, nem lehetne még elő számolni, mellyek, függetlenek lévén az orvos ipar- kodásilol, határzó béfolyásokkal vannak a’betegségre. — — De úgy velem elegendő volt ennyi , annak megmutatására, hogy mily igazságtalan dolog légyen * következtetést hozni az örvositudomány iránti bizodalmatlanságra, a’ betegség rossz kimeneteléből, és mclly igazságtalanok azok, kik a’betegség rossz kimenetelénél fogva, azzal vádolják az orvositudományt, hogy hitelt, ’s bizodalmát nem érdemel. — Számtalanszor azzal is vádoltatik az orvositudomány, hogy elvei minden időben sokféle változásokat szenvedlek, és igy tehát azok egyenetlenek, hamisak és hitelt nem érdemlők. Igaz ugyan , ha végig nézzük az orvosiludomány történetét, hogy találunk oly elvekre, mellyekhől ugyan azon egy tárgyra egymással egészen ellenkező tanitások háramlot- tak. De hiszen, melly tudomány dicsakedhet azzal, hogy elvei változatlanul maradtak? Magában a’il/a- t/iesifiben, is találunk hiányokra és kétségekre. Hogy az orvostudomány sok változásokat szenvedett, és
