Hempel Adolf Fridrik: Az egésséges emberi test boncztudományának alapvonatjai 2. (Pest, 1828)

Hatodik Osztály. A hasüregről, és az ebben találkozó életmívekről - Második Szakasz: Az emésztés életmíveiről

kai képeinek mind addig, míg végre mindannyiból két vagy három fő agak elő nem állnak, melyeknek min- denike egy egy karélyból származik. A haránt árokban azon fő ágak egy tompa szegletnél kocczannak üszve y és a májvezetéket (Ductus hepaticus) készítik, mely az elválasztott epének kiürítő csőjét tészi. Ez a verőczér- tűl jobb felé a nyombél felé hág alá, és a hólyagvezetékkel (Ductus cysticus) egyesül, mely egyesülésből az epeközvezeiék (Ductus choledochus) kerül ki, a melyről aztán leend szó.

III. Azon. edények , melyek a hátra maradó vért tovább viszik, minekutánna abbúl az epe elválasztódott volna, májvérereknek (Yenae hepaticae) mondatnak , melyek a máj hajszáledényrendszerébül erednek; ezek ott végződnek az ürös érben, hol ez a máj mellett suhan el, még pedig több nagyobb és kissebb nyílásokkal.

IV. A fölszívó edények. A máj ezen edényekből bővelkedik, melyek részint fölületesen , részint a máj mélységéből erednek , azok, melyek fölületesen vannak, vagy á kardnyújtvány cs hetedik borda közt lévő hézagban folynak ; vagy pedig a máj szálagainál a rekesznek szívó edényeivel részesülnek. Legszámosabban találtatnak a máj alsó lapján, és a verbczefonatot (^Plexus portarum) készítik, mely a haránt árokban nyugszik, számos nyirknnrígyekkel bir, és a gyomorcsukon túl a tápcső kezdetébe oltódik.

V. Az idegek, melyek a májhoz mennek, a máj- fonatot (Plexus hepaticus) készítik ; ez a menyfonatbúl vészi eredetét, a kapun által a májba hat, és számos részekre szakadván, a máj karélyaiban terjed el.

241. §. A májnak születés előtt, és után

lévő állapot ja*

!

A magzat májának nagyságával a-meglett ember ugyan azon élctmívet öszvehasonlítván, még pedig az

életm íveiről. 85