Hempel Adolf Fridrik: Az egésséges emberi test boncztudományának alapvonatjai 2. (Pest, 1828)
Ötödik Osztály. A melűregről, és a benne lévő életmívekről - Első Szakasz. A melről általánosan, és a melhártyáról
vú edények nagy számmal vannak benne, és a tápcsőbe mennek állal. Idegszálakat nem látszatik nyerni. Ezen hártyának lefolyására tekintvén , a mint ő kűlömbféle részeket borít, azt tapasztaljuk , bogy a melhártyának jobb része a bal résszel soha sem egyesül, tehát hogy két maga magában megálló egymástól megválasztott melhárlyák vannak jelen, melyek sehol sem függnek öszve. Igazságosan tehát két melhártyákat szükség fölvenni, melyek némely közlök fekvő életmí- vek által választatnak meg egymástól. Mivel mindenik meljiártya tulajdonképp folyik le, tehát mind a kettő által, a szívburok üregét kivévén, több üregek képel- telnek. Azon helyen , hol a bordák a mclgerinczekkel egyesülnek , kell fölvennünk mind a két oldalon, mint azon pontot, honnan a két melhártya futását kezdi. A melhártya az említett pontiul mindkét oldalon a bordák belső lapjain menvén el, azokat betakarja ; és egyszersmind lefelé ereszkedvén, a rekeszizom fölső lapját is fedezi. Ilyképp jut ő el egész a melig; még pedig a jobb oldalon a melcsont széléig men , sött ezen csont hátsó lapjának még egy kis részét is fedi; bal oldalon pedig csak a szegycsont fogon- tyójának fölső darabját érinti , és a harmadik bordától fogva egész a hetedikig ezen csontot nem éri, hanem csak a bordaporezoknak egy részét fedezi. Jobbról , és balról ezen helyeket elhagyván a melüreg közepén keresztül be-, és hát felé fordul , a tüdő nagy vér - és légedényeihöz jut, mely útjában a szívhurok- hoz is kocczan. Erre a tüdőkhöz menő véredényeket érinti, a tüdők állományát mint valamely sima hártya kívülről borítja, és a tüdőköt egészen beburkolván, végre ismét a vér-, és légedények hátsó színéhez jut. Mind ezek lilán végi’e ismét mindkét oldalon a ge- rinczek felé indói, ezek testeinek oldalrészeit érinti, és azon pontnál végződik , honnan kiindult. 4 A ra e1r ő1 általánosan