Hempel Adolf Fridrik: Az egésséges emberi test boncztudományának alapvonatjai 2. (Pest, 1828)
Ötödik Osztály. A melűregről, és a benne lévő életmívekről - Második Szakasz. A szívről
a melhártya által borítatik , melyekkel sejlszövet állal egyesül ; csak melső és középső része marad altul fedetlen, moly részeken a kedesz, nehány mirigyek, és edények találtatnak; hátul a bárzsinggal határos, alól pedig széles alapja a rekesszel, még pedig ennek inas középpontjával , és bal oldal felöl ugyan ennek egy kis izmos részével elvesül. Ezen öszvekölelés a magzatban lazabb , ennél ezen részeket könnyebb megválasztani mint a meglelteknél. A rekesztul a szívburok fölháy- Iában neki keskenyedvén, fölül a nagy véredényeket környeli, s azokhoz nő, süti némely csekélyebb részeiket körül is vészi, tehát annyi likakathagv, a raeunyi edények vannak a szívnél jelen. A szívburok a tokszálasrok természete szerint kéto tős hártyából egy rostos, és egy sávosból lélelik öszve^ melyek egymással szorosan üszve lévén nőve, egymás túl csak a nagy edényeken választathatnak meg. A rostos, vagy is külső hártya érdes, és inas, fénylő rostokból áll, mely a nagy edényeket elérvén, még egy darabra folytatódik, azoknak egy majd rövidebb, majd hosszúbb laz hüvelyt nyújt; a függéren leghosszabb, az alsó ürös éren legrövidebb. Az edények ezen hüvelye végre észrevehetetlenül vesz el az edények külső hár- tyájiban. A savós, vagy is belső hártya sima, és nedves. A savós hártya a nagy edényeket elérvén , vissza- türődik, ezeken és a szíven, ennek egész hegyéig folytatódván, éppen ezen részeket borítja be kívül. Ezen két hártyának folytatása oka, miért finomabb a szíven lévő boríték mintsem maga a szívburok. A savós hártya az élő emberben valamely gőzképü nedvet választ el, mely ismét fö lszíva tik , de halál után cseppképet vész magára , és külömböző mennyiségnyi sárga vízzé lessz, mely szivbwohnedvneh (Liquor pericardii) neveztetik. A szívburok üterei a szomszéd ágaktól származnak, a belső csecs a rekesz -, a hörg - , a barzsing -* és a szívről. 11
