Madzsar József dr. (szerk.): Az egészség enciklopédiája. Tanácsadó egészséges és beteg emberek számára (Budapest)
Harmadik fejezet - dr. Preisich Kornél egy. m. tanár: Az egészséges és beteg gyermek
51 Büntetések nélkül gyermeket helyesen felnevelni nem lehet, a büntetés nemét és fokát egyénenként és esetenként kell megválasztani; az érzékenység e tekintetben veleszületett módon a legkülönbözőbb, de ezen érzékenységet azután éppen a gyermekkel való bánásmód lényegesen módosíthatja, ronthat és javithat rajta. Egy hangosabb rászólás, a szeretetnek szóval való megvonása, némely gyermeket már súlyosan bánt; más gyermeket a ma- gárahagyás, vagy valamely kedvenc játékának megvonása, sarokba állitás, stb., stb. bir engedékenységre, lesz azután olyan gyermek is, kivel csak csekély testi fenyítékkel (kézre vagy ülepre verés) lehet fordulatot kieszközölni. Testi fenyítékhez csak a legszükségesebb esetben forduljunk, ez előtt minden más módot ki kell próbálni. Igen sokszor elkerülhetjük a baba en- gedelmetlenségének a konzekvenciákig való eljutását azzal, hogy figyelmét ügyesen másfelé tereljük. A gyermeket nem szabad folyton fegyelmezni, csak olyankor tegyük ezt, amikor tényleg helytelenséget követ el, vagyis olyan dolgot kicsi baba korában, amivel önmagában vagy másban kárt tehet. A gyermek táplálása és életmódja hatéves koráig. Egyéves gyermek étlapja a már említett mennyiségen túl IV2 éves korában bővül azzal, hogy délben a levesen és főzeléken kívül tojással készült tésztafélét is kap; mire ezt megszokta, az esti tejesétel helyébe ha főzeléket kap, úgy ebbe kevés tojást keverhetünk. Ha a tojásmennyiséget fokozatosan és óvatosan emeljük és lassan jutunk fel egy egész tojásmennyiségig, akkor a tojás rendszerint kellemetlenséget okozni nem fog. Igen sok gyermek ugyanis ellenszenvvel viseltetik a tojás iránt annyira, hogy fogyasztása után csalánkiütéssel reagál. Különösen rosszul táplálkozó, ideges, exsudativ gyermekeknél lehet ezt a jelenséget észlelni és többnyire azzal függ össze, hogy az ilyen gyermeket unszolással etetik. A táplálkozásnak ezen gyakori hibájára még rá fogok térni. Húst ráérünk kétéves korban adni a gyermeknek, ezt esetleg megelőzheti főtt csirkemájnak, borjumirigynek (kedez-mirigy, Briz), borjuvelőnek adagolása. Ezekből, épp úgy mint később a húsból, egyszerre 20—30 gr.-ot adunk csak a főzelék mellé és nem is minden nap. A húst mindenkor igen finomra kell vagdalni, ne adjunk sült marhahúst és ne fűszeresen készült húsételeket. A tésztafélék a gyermek korával mindinkább változatosabbak lehetnek. A gyermek táplálkozását kisérjük figyelemmel, mint minden cselekedetét, de ne vegye észre a gyermek, hogy ennek több jelentőséget tulajdonítunk, mint valami másnak. Tartassuk be mindig pontosan az étkezési időket, melyeken kivül a gyermek semmi ennivalót ne kaphasson, nyalánkságot sem. Ha valamikor a megszokottnál kevesebbet enne, ne unszoljuk, hanem keressük eszrevétleniil ennek okát. Ha megszokott ételét nem eszi, ne nyújtsunk helyette mindjárt mást, hanem hagyjunk neki időt arra, hogy étvágya ismét megjöjjön. Négyéves kortól már gyengén fűszerezett ételt is engedhetünk itt-ott és hatéves kortól a gyermek a felnőttek asztalához juthat. Ne szoktassuk falánkságra, adjuk meg neki az adagját, kaphat ebédje és vocsorája után kevés édességet, de nagy evővé nevelni nem kell, ezzel sem fejlődésének, sem egészségének szolgálatot nem teszünk. Szoktassuk a gyermeket arra, hogy étkezéseihez megfelelő mennyiségű kenyeret is fogyasszon, egye meg a kenyér héját épp úgy vagy még inkább, mint a belét. A gyermek étrendjében mindig szerepeljen főtt és sült ételeken kivül nyers gyümölcs és ha más nem állana rendelkezésünkre, akkor jól megtisztított sárgarépa, puha káposztatorzsa is megengedhető. Megfelelő
