Madzsar József dr. (szerk.): Az egészség enciklopédiája. Tanácsadó egészséges és beteg emberek számára (Budapest)
Harmadik fejezet - dr. Preisich Kornél egy. m. tanár: Az egészséges és beteg gyermek
48 szótagu szót is ejt ki, fogalmakat és tárgyakat sokszor sajátalkotta szókkal, illetve szótagokkal jelez. A gyermekhez mindig érthetően, tisztán kiejtett szókkal beszéljünk, hogy ilyen módon a tiszta, jóltagolt beszédet tanulja el és ne selypitsen. A mondatfüzést a gyermek mintegy IV2 éves korában kezdi meg, önmagáról mint harmadik személyről szól, magát nevén nevezi. Az önzés és akaratosság minden gyermeknek veleszületett ösztönös sajátossága. A nevelés feladata ezen két sajátosságnak kellő mederben való tartása, hiba ezeknek elnyomása, éppúgy, mint azoknak táplálása és mesterséges növelése. A csecsemő izmainak fejlesztése. Amikor a baba ülni kezd, ne ültessük sokat és ne ültessük úgy, hogy ülő helyzetéből könnyűszerrel ne tudjon lefeküdni; sőt legjobb, ha ezen időben már nem fektetjük kocsiba vagy kosárba, hanem elég tág, sima, lapos- fekhelyü ágyban, mely hálós ráccsal jól van elzárva. A babának tere legyen a szabad mozgáshoz, a hálót elérve, abba kapaszkodhassék és próbát tehessen önálló felüléshez, később, 8 hónapos korától fogva ahhoz, hogy felállhasson; némelyik jól fejlett egészséges izomzatú gyermek ilyenkor már megkísérli. A gyermek izomzatának fejlesztésére már korán kell súlyt helyezni. Tornáztatni lehet úgyszólván első élethetének betöltésétől kezdve, illetve köldökének gyógyulása, hámosodása után, amikor rendszeres napi fürösz- tését megkezdjük. Természetesen csak azután tehetjük azt, miután az orvos a babát megvizsgálta, normális, jó fejlettségűnek mondja és megnyugtatást nyújtott aziránt, hogy a babának tüdeje, szive rendben van, sem köldök-, sem lágyéksérve nincs és a tornáztatásnak egyéb akadálya sincs. A pici baba tornáztatása leghelyesebben fürösztése előtt történik, kellő hőmérsék (21u C.) mellett a babát pólyájából kiszabaditjuk, puha flanellta- karón pólyaasztalára vagy más asztalra simán hátára fektetjük és két karjának ritmikus távolitásával és emelésével, majd leeresztésével 6—8—10 légzési gyakorlatot végeztünk. Csinálunk néhány alkarhajlitást és feszitési, ezután kézhajlitást és feszitést, majd alkar kifelé és befelé forgatást. Minden tornagyakorlatot természetesen szeretettel, erőletés nélkül, kellemetlen érzések keltésének elkerülésével kell végezni. A felső végtagok gyakorlata után az alsó végtagok gyakorlatára térünk át. Az alszárnál fogva előbb az egyik, majd a másik combot, vagy mindkettőt egyszerre a hashoz közelitjük és azután a végtagot kinyújtjuk egyszerre; 2—3 ilyen gyakorlatról hetek folyamán 8—10 gyakorlatig megyünk fel. A lábfej néhány hajlitását, feszitését, befelé, kifelé való forgatását végezhetjük. Később, a baba hathetes korától, hasra fektethetjük, karjait úgy helyezzük el, mintha alkarjaira támaszkodna, kinyújtott alsó végtagjait egymás mellé helyezve, az alszárak alsó végén egy tenyérrel körülfogjuk, úgy emeljük óvatosan a magasba és lassan visszafektetjük. A tornagyakorlatok után a csecsemőt megfürösztjük és fürdője után hűvösebb vizben kifacsart ruhával jól végigdörzsöljük, ez a dörzsölés vagy az, melyet a száritókendővel végzünk, rendszeres, enyhe masszázst jelenthet. A has maszázsát csak orvosi rendeletre végezzük, a hasizmokat erősítő torniagyakorlatokkal együtt, melyekhez sorolhatók azok is, melyeket a combok felhúzásával megismertettem. Háromhónapos koron túl, amikor a baba fejét már jól tudja tartani, a hátán fekvő babát két kezénél jól megfogva, úgyhogy az alkarok alsó végét is tartjuk, ülőhelyzetbe hozzuk és lassan visszaengedjük; ezen gyakorlatokat háromszor-négyszer megismételjük. A baba fürdője, miként már említve volt, 37° C. születése után, már hathetes korában 36° C.-ra csökkentjük a hőmérsékét és hathetenkint egy
