Madzsar József dr. (szerk.): Az egészség enciklopédiája. Tanácsadó egészséges és beteg emberek számára (Budapest)
Második fejezet - dr. Bucsányi Gyula orvos: Hogyan hosszabbítsuk meg életünket
so A hosszuéletü emberek egyszerű életmódja azt mutatja, hogy a táp- iálkozásban sokkal nagyobb fontossága van a tejnek, mint amekkorát neki tulajdonítani szoktunk. Mecsnikoff megemlékezik arról a hajótörésről, amely James Rileyt 1815-ben érte. Riley elbeszélésében elmondja, hogy a sivatag nomád arabjai közé jutva, azt tapasztalta, hogy ezek szinte kizárólag édes vagy savanyu tevetejjel táplálkoztak. Ez a táplálék nagyszerű egészség- * hen, igen jó erőben tartja őket és lehetővé teszi nekik, hogy igen előrehaladott kort érjenek el. Bulgária földmivesnépének táplálkozásában igen fontos szerepe van a savanyú tejnek, amly jogurt néven ismeretes. Minthogy a tejfélék meggátolják a belekben lefolyó rothadási folyamatokat. Mecsnikoff, az orosz származású nagynevű természettudós, a tej bőséges élvezetének tulajdonítja, hogy sehol az egész világon nincsen annyi százéves ember, mint élppen Bulgáriában. A hosszuéletü emberek többsége csak kevés hússal táplálkozott, vagy pedig egyáltalában nem is evett húst. Kétségtelen ugyan, hogy fogazatuk és bélrendszerünk azt mutatja, hogy nem vagyunk tisztán növényevőknek alkotva, hanem olyanoknak, akik állati és növényi eredetű élelmiszerekkel egyformán táplálkozunk, mindazonáltal tudni kell, hogy a hússal való táplálkozást a lehetőleg legszűkebb határok közé kell szorítanunk. Igaz ugyan, hogy a mérsékelt husevés egészen fiatal egyéneknél erősiti a szervezetet és védi a különböző betegségek támadásaival szemben, de azt sem; lehet tagadni, hogy a bőséges husélvezet, kivált a 45-dik életéven túl alkalmi okul szolgálhat a legváltozatosabb betegségek, különösen pedig vérkeringési zavarok keletkezésére. Városi emberek, kivált ha ülőéletmódot folytatnak, szívesebben táplálkoznak hússal, mint főzelékfélékkel és gyümölccsel, pedig a sok hús nemcsak az egészségüket rontja meg, hanem az életüket is megrövidíti. Valóban helyesen mondja Hufeland, hogy: „Az igen gazdag asztal, és a nagyon tápláló eledel, a sok húsnak étele nem hosszabbittyák az életet. A leghosszabb életek példái ollyanokban voltak többnyire, akik gyermekségektől fogva a plánták országából éltek, sőt némellyek közzülök egész életekben húst soha se is kóstoltak.“ Régi a vita, hogy átlag ki él hosszabb ideig, a nőtlen vagy pedig a házas ember. Úgy látszik, azoknak van igazuk, akik a házas életet dicsőítik, mert hiszen azok a nagyon öreg emberek, akikről magas koruknál fogva a krónikák megemlékeznek, mind házasok voltak. A nőtlen ember élete rendetlenebb, magánosságában inkább hajlik arra, hogy a korcsmában és vendéglőben szeszes itallal éljen és végül, ami a legfontosabb, nagyobb mértékben van kitéve a nemi betegségek és ezek között a vérbaj veszedelmének. Állítólag egyetlen példa sincs, hogy valami nőtlen ember nagy időt ért volna. Ámbár az élettartam tekintetében az átöröklésnek kétségkívül igen nagy szerepe van, még sem lehet tagadni, hogy a hosszú élet szerzett tulajdonság is lehet. Ezen tulajdonság megszerzésének igen hathatós eszköze a mértékletesség és pedig nemcsak a táplálkozásban, hanem a munkában és mindenféle élvezetben és szórakozásban is. Sohasem szabad elfelejteni, hogy nem azért élünk, hogy együnk, hanem azért eszünk, hogy életünket és munkaképességünket megőrizhessük. Szinte hihetetlennek látszik, hogy milyen kevéssel beéri az ember anélkül, hogy munkaereje csak a legcsekélyebb csökkenést is mutatná. Egyfelől tehát fokozhatjuk életképességünket, másfelől azonban célszerűtlen életmóddal, éjjelezéssel, kicsapongással és szeszes itallal a meglévőt is tönkretehetjük. Innen van, hogy a mindennapi életben gyakran látunk aránylag még egészen fiatal, 40 éves, sőt még ennél is fiatalabb embereket, akik meg vannak törve, roskadozva járnak, őszülnek és kopaszodnak, fogaik odvasak és hiányosak, arcuk aszott és korai ráncokkal, sőt
