Madzsar József dr. (szerk.): Az egészség enciklopédiája. Tanácsadó egészséges és beteg emberek számára (Budapest)
Hetedik fejezet - dr. Bród Miksa orvos: Szépségápolás
167 A homok- és márványszappan arra való, hogy fokozza a szappannak egyébként való erőművi hatását. Az úgynevezett gyógyszappanoknak legnagyobb része a gyakorlatban egészen hatástalannak bizonyult, közülük legtöbb sikert a kátrányos, ichthyolos és kénes szappanoktól lehet várni. Szépitőszerek. Minden nőnek az a legbensőbb vágya, hogy különösen az arca legyen szép. Éppen ezért ezt gondozza és ápolja a legnagyobb odaadással és ezt félti legjobban a hervadástól. Ezért van a szépitőszereknek oly nagy tömege forgalomban. Helyteleniteni :a szépitőszerek használatát nem lehet, csak tudatosan és módjával kell velők élni, nehogy a szervezet felfrissitése helyett, annak többé helyre neon hozható romlását okozzák. Különösen veszélyesek azok a szépitőszerek, amelyekben mérgező hatású alkatrészek vannak. Az arcbőr vagy száraz, vagy pedig zsíros. A szárazság hideg időben fokozódik, mert a hideg gátolja a faggyumirigvek tevékenységét. Az ilyen arcbőrt nem szabad sokat mosni, s kivált a mosakodásra használt szappant kell helyesen megválasztani. Legjobbnak a tulzsiros szappan bizonyult. Ha a bőr ezt sem tűrné, 2—3 evőkanállal glycerint kell körülbelül egyliternyi mosdóvizbe önteni. Csak akkor, ha ez sem volna megfelelő, szabad az arcot rövid ideig friss mandolaolajjal bedörzsölni. Az érdes és durva bőr állapota megjavul, ha a mosdóvizbe kis tiszta boraxot teszünk és pedig félliter vízbe egy kávéskanálnyit és mosakodás után bedörzsöljük a bőrt 5 gr. glycerinből és 40 gr. rózsavízből álló keverékkel. Az is jó szolgálatot tesz, ha a bőrt nagyon enyhén, szinte leheletszerüen bedörzsöljük kis lanolinkrémmel, friss koldkrémmel, vagy sárga amerikai vazelinnel. Ha ezek egyike sem volna kéznél, friss disznózsírt, vagy sótalan vajat is lehet helyettök használni. A bedörzsölés úgy történjék, hogy nyoma ne maradjon, tehát az arc ne lássék zsíros fényűnek. A bőr ilyen állapota mellett a nők rendszerint azt kérdezik, hogy szabad-e az ilyen arcot bepuderezni? A púder kétsékivül kitűnő védelmet nyújt az időjárás mostohaságával szemben, de tudni kell róla, hogy kiszárítja az arcbőrt és elzárja a faggyumirigyek kivezető csöveit, ami által végső elemzésben bőratkák, pörsenések és pattanások keletkezésére nyújt alkalmat, tehát határozottan káros. Mivel azonban, kivált viharos, szeles időben nélkülözni alig lehet, meg kell engedni, de csak zsíros pudert szabad használni és ezt is rögtön le kell mosni, mihelyt nincs rá szükség. A púder állandó használatra egyáltalán nem alkalmas, mert elveszi az arcbőr fényét és üde frisseségét, sőt mivel igen gyakran mérges hatású alkatrészek vannak benne, fonnyadt és bágyadt lesz tőle az arc színe. Az idő előtt való korai hervadásnak és ráncosodásnak igen gyakran a púderrel űzött visszaélés az oka. A púdert nem szabad az arcra rádörzsölni, hanem finom bojtot éppen csak hozzá kell érinteni. így aztán nem látszik az arc természetellenesen fehérnek. A vastag rétegben lerakott púder ellenkezik a jóizléssel is. Puder kétféle van, tudniillik növényi és ásványi eredetű. Növényi eredetű a buzakeményitő, a rizsliszt és a burgonyakeményitő. Tiszta rizslisztből való pudert csak kivételesen lehet kapni, ennek ellenére mégis mindenféle pudert rizspor néven szoktak árusítani. A növényi púdernek az a hátránya, hogy izzadás esetén megduzzad és olyan lesz tőle az arc, mintha finom péppel volna bevonva. Ilyenkor aztán izgatja a bőrt és kellemetlen savanyú szagot áraszt. Az ásványi púderben legtöbbször zsirkő, iszapolt kréta, szénsavas magnézia, zinkoxyd, kénsavas baryt és ólomfehér van. A legszebb fehér szint kétségkívül az ólomfehér adja, használata azonban mérgező voltánál fogva nem ajánlatos. Hozzá közel áll a barytfehér, amely azonban nem mérgező.
