Madzsar József dr. (szerk.): Az egészség enciklopédiája. Tanácsadó egészséges és beteg emberek számára (Budapest)
Hetedik fejezet - dr. Bród Miksa orvos: Szépségápolás
162 Az egyiptomi nők annak a tudatában, hogy a férfiak meghódításában leghatalmasabb fegyverük a szépségük, minden lehető eszközt felhasználtak a szépségápolás művészetének tökéletesítéséhez. Nemcsak a körmüket festették hennával narancsvörös színűre, hanem a szemöldöküket és szempillájukat is megfestették, hogy szemrésük nagyobbnak, szemük pedig ragyogóbbnak és csillogóbbnak lássék. Erre a célra fekete festék szolgált. Hajuk festésére mindig szembetűnő festéket használtak, hogy a férfiak figyelmét minél inkább magukra irányítsák. De nemcsak festették a hajukat, hanem fekete- és kékszinü parókát is hordtak. A Sesoshis idejéből való múmiákon találtak is ilyen parókákat teljesen uj állapotban. A hagyomány szerint a szokásos hajfestőszerek leírását Scheschnek köszönhetjük, aki anyósa volt Egyiptom első királyának. A régi zsidók előtt sem volt ismeretlen a hajfestés művészete. Bár rabszolgasorban éltek a fáraók birodalmában, asszonyaik mégis hamar megtanulták az egyiptomi nőktől, hogy a testi szépség a legbiztosabb eszköz a férfiak lebilincselésére. Kendőzték is magukat csak úgy, mint az egyiptomi nők, sőt a férjes nők még parókát is hordtak, nehogy idegen ember szeme is megláthassa dús fürtjeiket és gyönyörködhessék bennök. A perzsák szerint a nő akkor legszebb, ha fejét dús és fekete fürtök ékesítik. Éppen ezért hajuk festésére a hennát használták egy indigónövényből készült porral. Úgy a görögök, mint a rómaiak a festett hajat a női szépség igen fontos kiegészítőjének tartották. A római nők hajukat legtöbbször a zöld dió héjának a levével, vagy pedig ecetsavas ólommal festették. De minden addig használt hajfestőszer egy csapásra elvesztette jelentőségét, mikor a daliás római férfiak meglátták a „dacos, kékszemü, vörösbarna hajú, hatalmas termetű“ germán leányokat. Boldogan vitték őket Rómába. A feketehaju, sötétbarna arcú római nők lelkét megszállta a féltékenység és minden lehető módot fel akartak használni arra, hogy ők is szőkék lehessenek és el ne veszítsék a római férfiak fölött való hatalmukat. Az elfogott germán leányoknak levágták a haját és parókát készítettek maguknak. Ez a magyarázata annak is, hogy Julius Caesar miért nyiratta le a kezébe került gall leányoknak a természettől szőke és mesterségesen is megszőkitett haját. Bár a gallok ezt az eljárást magukra nézve mélyen lealázónak találták, kétségtelen, hogy Julius Caesar igen jól jövedelmező üzletet csinált vele. Századok hosszú során keresztül divatos maradt a szőke haj és a renaissance nagy festőművészei a szépség ideálját mindig szőke fürtökkel festették. Közvetlenül a világháború kitörése előtt úgy látszott, mintha a hajszín tekintetében uj divat indulna hóditó útjára. A társaságbeli nők nyilvános helyeken ibolyaszinüre, lángvörösre, sőt smaragdzöldre festett hajjal jelentek meg. Az öreg matrónák megbotránkoztak ezen a hóbortosnak látszó divaton, de a férfiaknak nagyon tetszett, és mivel a divat utjai kiszámíthatatlanok, ki tudja, hova fejlődött volna ez a dolog, ha közbe nem jön a borzalmas háború, amely az emberek figyelmét egészen másfelé terelte. Bármilyen újítást is hozzon azonban a divat, a szőke haj és ennek mindenféle árnyalata: a világos- és vörösesszőke, a hamvasszőke és a vöröses- sárga iránt való érdeklődés sohasem szűnik meg, mert a jól ápolt szőke hajnak ellenállhatatlan és varázslatos vonzó ereje van. A hajnak szőkére való festésére az 1878-ban felfedezett és Thiellay által forgalombahozott hydrogen-superoxidot használják, amely olyan jól bevált, hogy minden egyéb szőkitőszert kiszorított és fölöslegessé tett. Jellemző tulajdonsága, hogy a barna, vörös és fekete hajat vöröses-sárgára, vagy világos-szőkére festi. A megfelelő színárnyalat létrejötte a behatás idő
