Madzsar József dr. (szerk.): Az egészség enciklopédiája. Tanácsadó egészséges és beteg emberek számára (Budapest)
Hatodik fejezet - dr. Bród Miksa orvos: Betegápolás
152 lomban szenvedő betegnek ápolására lehetőleg olyan ember vállalkozzék, aki nemcsak teljesen egészséges, hanem a szóban lévő fertőző betegségen már kereszülesett, mert különben ő is nagy mértékben ki volna téve a megbetegedés veszedelmének. Minthogy pedig a ragályt az orvosok is terjeszthetik, a betegszobába vezető előszobában az orvos számára külön köpenyt kell tartani. Ehhez pedig az ápolón kvül senkinek sem szabad hozzányúlnia. Az ápoló adja rá az orvosra a köpenyt, segítsen neki levetni és aztán akassza a helyére. Tiszta viz, szappan és törülköző legyen mindig előkészítve, hogy az orvos, mielőtt eltávoznék, lemoshassa a kezét és szárazra törölhesse. Vannak olyan fertőző betegségek, amelyek kiütéssel járnak. Ilyen például a kanyaró (morbilli), a vörheny (scarlatina), a hólyagos himlő (variola), a rózsás kiütés (rubeola) és a bárányhimlő (varicella). A kanyaró nagymértékben ragályos. Ámbár felnőttek is megkaphatják, mégis inkább a gyermekkor betegsége. Hogy mi okozza, nem tudjuk, de tapasztalati utón megállapították, hogy a beteg orr- és torokváladéka, könnye és a bőréről lehulló, lisztporhoz hasonló korpa terjeszti. Első teendő a betegnek elkülönítése. Az orr- és torokváladékával bepiszkított holmikat fertőtleníteni kell. Minthogy a kanyaró megtámadja a lélegzési szerveket, gondoskodni kell a betegszoba alapos szellőztetéséről. A beteg legalább egy hétig feltétlenül maradjon ágyban és, ha aztán jól érzi magát, felkelhet, de nyáron három, télen pedig négy hétig maradjon a szobában, amelynek a hőmérséke 16—18° C. legyen. Magas láz esetén csakis tejet szabad neki adni. Limonádéval és egyéb hűsítő itallal bátran kínálhatjuk. A betegszobát nem kell elhomályosítani. Mérsékelt hasmenés nem okoz zavart, ha azonban napjában 4—6-szor is van székletétele, ezt tudatni kell az orvossal. Szorulás esetén ricinusolajjal vagy beöntéssel1 igyekszünk a bajon segíteni. Jó, ha a beteg gyakran kiöblíti a száját és a torkát. Néha a szemet 3%-os bórsavoldattal kell borogatni. Ezt azonban csak az orvos utasítására szabad megtenni. A fürösztés dolgában is meg kell várni, hogy mit javasol az orvos. Korpázás ellen kis zsiradékkal kell a bőrt bekenni. A kanyaró azért olyan gyakori megbetegedés, mert a kanyarós beteg már a baj kezdetén fertőzi a környezetét, mikor a kiütésnek a bőrön még nyoma sincs. A védekezés tehát csak akkor lehetne eredményes, ha akkor tudnók a gyermeket elkülöníteni, amikor kiütése ugyan még nincs, de hurutos tünetek már jelentkeztek nála. Ilyen tünet az, hogy a gyermek köhécsel, tüsszent és a szeme könnyezik. A szülőknek és a tanítóknak ezeket a tüneteket ismerniük kellene és ha az iskolában valamelyik gyermeknél jelentkeznek, rögtön haza kellene küldeni az iskolából. A vörheny súlyosabb természetű bántalom, mint a kanyaró, de az iránta való fogékonyság jóval kisebb, mint a kanyarónál. Legfogékonyabbak iránta az 1—8 évek között lévő gyermekek. Mint a kanyaró, úgy a vörheny iránt a felnőttek is fogékonyak, kivált ha gyermekkorukban nem estek rajta keresztül. Nem tudjuk, hogy mi okozza, de azt látjuk, hogy nagyon ragadós és ragályozása akkor legnagyobb, mikor a hámlás eléri a tetőfokát. A fertőző anyaga nagyon szívós, ellentáll nemcsak a hidegnek és melegnek, hanem valószínűleg még sok fertőtlenítő szereknek is. A beteg elkülönítése a legfontosabb teendő és ez addig tartson, mig a hámlás teljesen véget nem ért, de legalább is hat hétig. A betegnek kórházba való szállítása után, vagy pedig, ha lakásán marad, felgyógyulása után a fertőtlenítésről a hatóság gondoskodik. Ajánlatos, hogy a betegszoba a fertőtlenítés után is még néhány héten keresztül lakatlanul maradjon. [Az ápoló hosszú köpenyben és bekötött fejjel tartózkodjék a beteg szobájában, ha pedig a szobából kilép, fertőtlenítse a kezét és mossa meg az arcát is. A védekezésnek annál kedvezőbb lesz az eredménye, minél gyorsabban sikerül a beteget elkülö-
