Madzsar József dr. (szerk.): Az egészség enciklopédiája. Tanácsadó egészséges és beteg emberek számára (Budapest)
Hatodik fejezet - dr. Bród Miksa orvos: Betegápolás
149 hatnak le, a krónikus bajban szenvedőknél pedig heves láz léphet fel. Az ilyen tüneteket az ápoló figyelje meg és észleleteiről tegyen jelentést az orvosnak. Lázas beteget mindig nagyon gondosan kell ápolni, mert a betegnek sokféle panasza lehet. Hol a tagjaiban érez fájdalmat, hol meg a feje vagy a háta fáj; szomjazik, szivdobogása van, didereg és néha teljesen étvágytalan; az érlökése és a lélegzése szaporább; magas láz esetén néha félrebeszél és ki akar ugrani az ágyából. Minthogy ilyenkor könnyen kárt tehetne magában, az ápolónak éber figyelemmel kell mellette őrködnie. A jó ápoló magasfoku láznál igen sokat tehet a beteg érdekében. Ha a beteg ajka száraz, kicserepesedik, a nyelve pedig vastag lepedőkkel van bevonva, kenje be az ápoló a beteg ajkát kevés glicerinnel, aztán a nyelvet kaparja le és a száját napjában többször mossa ki a mutatóujja köré csavart és meg- nedvesitett kis vászonruhácskával. Ha egyéb utasitást is ad az orvos, az ápolónak mind a legnagyobb pontossággal és lelkiismereteséggel kell végrehajtania. Fektesse úgy, ahogy neki legkényelmesebb, gondoskodjék a beteg körül való csendről és nyugalomról, ha kell, sötétítse be a szobát és adjon neki hüsitő italt. Hőmérőzés. Igen fontos, hogy a betegnek hőmérsékét rendszeresen megmérjük. Ez hőmérővel történik. A mérést úgy kell végezni, hogy a hőmérőt a betegnek vagy a szájába, vagy a végbelébe, vagy pedig a hónaljárkába teszik. A szájban való hőmérés igen kényelmetlen, minek folytán csak kivételesen alkalmazzuk. Felnőtteknél a hőmérést a hónaljban, csecsemőknél pedig a végbélben szokták végezni. Rendszerint a hőmérést reggel 6 és 7 óra között és délután 5 és 6 óra között végzik. Néha kétóránkint kell a hőt mérni. Az orvos e tekintetben mindig tájékoztatja az ápolót. A hónaljban való hőmérésnél a hónaljat a mérés előtt szárazra kell törölni és a hőmérőt csak ezután szabad a hónaljárokba illeszteni, ahol 10—15 percig hagyják. Mikor az ápoló a hőmérőt a hónaljárokból kiveszi, leolvassa róla a hőfokot és feljegyzi az orvos számára. Használat után törölgessük meg a hőmérőt és fertőtlenítsük egy kis sublimátoldattal vagy alkohollal, vagy iysoformoldattal. Hőmérésre legjobb az úgynevezett maximál-hőmérő, amelynél a higanyoszlop az elért magasságban megmarad mindaddig, amig csak le nem rázzák. így tehát természetes, hogy minden egyes mérés után le kell rázni a higanyoszlopot 36° alá. Ugyanazt a beteget mindig ugyanazzal a hőmérővel kell mérni. Hőmérés alatt a beteg feküdjék nyugodtan, hogy a hőmérő le ne csússzék. Néha a beteg kiváncsi rá, hogy menynyit mutat a hőmérő. Ilyenkor legjobb neki megmutatni és az igazat megmondani, nehogy a beteg elveszítse az ápolója iránt való bizalmát. Ha nagyon magas a láz, meg kell nyugtatni a beteget, hogy ez nem baj, ez csak azt mutatja, hogy a szervezet erélyesen védekezik a behatolt ellenség ellen. Az ember hőmérséklete a nap folyamán ingadozik. Az ingadozás maximuma egy foknál valamivel több. Legmagasabb a hőfok délután 4 és 5 óra között (egészen 37.5°-ig) és legalacsonyabb (36.2°) a hajnali órákban szokott lenni. A legmagasabb hőfok, amelynél az ember még életben maradhat, körülbelül 42.5° C. A legalacsonyabb hőfoknak 35° C-t szoktuk tekinteni. A végbélben való mérésnél a hőmérsékét átlag egy fokkal magasabbnak találjuk, mint a hónaljban való mérésnél. Az ápoló a hőmérésnél való észleleteit jegyezze fel a láztáblán. Ha a láz hirtelen leesik, akkor krízisről, vagyis fordulópontról, ha pedig több napon át lassankint és fokozatosan esik be, akkor lizisről, vagyis oldódásról, lassú lázcsökkenésről beszélünk. Ha a láz hirtelen leesik, ez jelentheti a javulást, de jelentheti az erőnek hirtelen való megcsökkenését is. Előbbi esetben rendszerint izzadás és nyugodt, mély álom lép fel, míg az utóbbinál szív
