Brücke Ernő dr.: Miként óvjuk gyermekeink életét és egészségét? (Budapest, 1892)

V. Vegyes ételekkel való táplálás

76

számolnunk kell. Ne adjunk gyermekeknek oly ételeket, melyeket a felnőttek is elsózottaknak tartanak. Az után a gyermekekkel ne kedveltessük meg a húst oly módon, hogy erősen megsózzuk. Ez néha sikerűi, de ha annyi sóval nem ették meg, mint a hogy a felnőttek megszokták, akkor sokkal célszerűbb lett volna azt nekik épen- séggel nem adni.

Egy másik, majdnem nélkülözhetetlen fűszerünk a cukor. Némelyik olvasónk majd csodálkozik azon, hogy a cukorról itt és nem az élelmiszerek között szólunk. Hiszen az kétségtelenül oly élelmi szer, mint a keményítőliszt s az ember a cukortól állítólag meghízik. Mindenféle soványító kúra; melyek dacára az állítólag rossz időnek, mindinkább gya- koriakká válnak, szigorúan megtiltja a cukrot. Mi ennek az oka ? Liebig híres vegyész elméleti úton arra a következtetésre jutott, hogy a keményítőliszt a testben zsírrá válhatik. E nézetét a hizlaló takarmány vegyi vizsgálata megerősítette. Sokat vitatkoztak e fölött, a vélemény ide- oda hajolt, míg végül Liebignek maradt igaza. Ebből tehát azt következtették, hogy a keményítőhöz vegyileg közel álló cukor is képezhet zsírt. És tényleg ennek vegyi lehetőségét később kísérletileg be is bizonyították. De hát mit mond a tapasztalat arról, hogy az emberi testben a cukor tényleg mily aranyban válik zsírrá, s hogy mennyiben hízunk meg a cukorevéstől ?

Újra meg újra a szegény dal mát fiúkra hivatkoznak, kik a szüret idejekor a szőlőevéstől állítólag meghíznak. De vájjon a szőlőben nincs-e egyéb taplalóanyag, mint a cukor, és nem valószinű-e, hogy e szegény fiúk ekkor általában jobban táplálkoznak, mint különben, a mikor nincs keresetük ?

Vegyük a dolgot közelről szemügyre. Hát a cukrászok különösen kövérek-e ? Van közöttük kövér és sovány, csak az a föltűnő, hogy általában rosszabb a foguk, mint más mesterembereké. De azt vethetik ellene, hogy nem tudni, hogy ki eszik közülök sok és ki kevés cukrot. Ha meg