Brücke Ernő dr.: Miként óvjuk gyermekeink életét és egészségét? (Budapest, 1892)

említett állami szempontot összezavarták vagy fölcserélték a szülők személyes álláspontjával, s az életfentartás valószínűségének rovására a test edzésére való rendszabályokat ajánlottak.

E könyv laikusok, nem orvosok számára való. Ez utóbbiakkal szemben védekeznem kell az előítélet ellen, hogy ezt főleg elméleti alapon építettem föl. Teljesen tudatában vagyok annak, hogy a valószínűség, melynél fogva az, a mi adott körülmények között száz esetben bekövetkezett, a százegyedikben is újra be fog következni — nagyobb, mint a végkövetkeztetés, melyet a legjobb szakember a legalaposabb élettani igazságból levon. Ezért lelkiismeretesen kutattam a tapasztalati forrásokat, sajnos, többnyire hiába. A fölnevelés közben oly sok körülmény működik közre, hogy az egyesek befolyását alig lehet kellőleg megítélni. Ezért történhetett meg az, hogy ephesusi Soranus idejétől kezdve századunkig a fölött vitatkoztak, hogy szabad-e a gyermeket már rövid idővel a szülés után anyja emlőjén megszoptatni, vagy ezzel jó-e nehány napig várni és vájjon az ifjú gyermekek mily gyakran fürösztessenek meg ?

Hát a bölcső kérdésével hogyan történt? Vájjon a vele tapasztalt rossz sikerek miatt hagytak-e föl azzal, melyeket — sajátságos — csak akkor vettek észre, mi után a gyermekeket már legalább kétezer év óta himbálták bennük ? Nem, elméleti okoskodások az agy . vérszegénységéről és vérbőségéről, szédülésről s az agy működésének elmaradottságáról okozták a bölcső ellen való küzdelmet, és íme, bölcső nélkül is boldogulunk s most már nincs dolgunk torkuk szakadtából kiabáló babákkal, kik csak akkor nyugodtak meg, ha folyton-folyvást görgették őket.