Brücke Ernő dr.: Miként óvjuk gyermekeink életét és egészségét? (Budapest, 1892)
V. Vegyes ételekkel való táplálás
55 A fehérnyenemű testek a gyomron és a bélen át való útjokban, mielőtt fölszívatnak s a vérbe jutnak, részben kevéssé vagy épen semmit sem, részben nagy mértekben megváltoznak es egy részük teljesen szétbomlik úgy, hogy a legmerészebb vegyi képzelődés sem meri föltenni, hogy a fölszívott bomlási anyagok ismét fehérnyenemüekké változnak át. Az események e menetével magyarázható meg a következő kísérlet eredménye. Voit müncheni élettani tudós bő mennyiségű nitrogén nélküli táplálékkal etetett egy kutyát. E közben természetesen a húgyban kiválasztott nitrogén mennyisége alászallott. az után állandó maradt az allat súlyának folytonos apadása mellett. Ez után Voit megkísértette, hogy a kutya életét oly módon tartsa fönn, hogy a napi élelemhez annyi fehérnyét adott, a mennyi nitrogén tartalom tekintetében a kutya napi kiválasztásának megfelelt. A húgyban kiválasztott nitrogén mennyisége rögtön emelkedett, de az allat súlya még mindig fogyott. Voitnak 21/2-szer annyi nitrogént kellett adni fehérnyenemüek alakjaban, mint a mennyit a kutya utóbb magából elválasztott, hogy a súlyát megtartsa. Tehat fehérnyetáplálékunknak tekintélyes töredéke annyiban tönkre megy, hogy nem szolgai testünk fölépítésére és pótlására, hanem mielőtt a vérbe átmegy, any- nyira megváltozik, hogy erre többé nem alkalmas, vagy a vérben nem éri el ezt, mert hamarabb szétbomolnék. Hogy azonban mily nagy ez a töredék, az nem csak az étéitől hanem az ember természetétől s annak az idő szerint való egészségi állapotától is függ. A mondottakból az is következik, hogy a legkönnyebben emészthető élelmi szerek nem minden körülmény között a legjobbak is egyszersmind. Esetleg egy élelmiszert jobb eredménnyel hasznaihatunk ki akkor, ha lassabban emesz- tetik meg, s ez által a fehérnyenemüek kevésbé megváltozott alakban szívatnak föl. Tényleg azt latjuk, hogy az egészséges munkás ember sokszor jobb szereti az oly ele
