Brücke Ernő dr.: Miként óvjuk gyermekeink életét és egészségét? (Budapest, 1892)
IV. Mesterséges táplálás a csecsemőkorban
42 hasfájása nincs tőle, akkor az javukra válik, más szóval a tojás sárgája, ha rövid idő múlva meg nem árt, akkor később csak használ. Tehát kezdetben kis mennyiséggel kísérletet tehetünk. Ha ez sikerül, akkor azzal a táplálást lényegesen kisegíthetjük ; ha nem sikerül, vagy ha hosszabb idő múltán a gyermek a tojás sárgájával kavart levestől undorodik, akkor fehérnyék szaporítása végett a napi táplálkozáshoz, a mennyiben ezt tejjel el nem érhetjük, húst is kellene adnunk. Az ezzel való első kísérletet a nyolcadik hónapban kezdhetjük meg, * a mi akkor sikerül leginkább, ha a húst finoman elaprózzuk. Nem elég a szétdarabolás, hanem azt apróra vagdalni és szétdörzsölni is kell. A gyermeknek ne tegyünk húst egy darabban a szájába, mert azt amúgy is többnyire kiköpi s ha nem teszi, akkor az mindenesetre nehezebben emészthető, mint egészen finomra szétdörzsölt és szűrőn átnyomott hús. Következőleg cselekedjünk: Ha a gyermeklevesre való víz forr, tegyük bele a húst és főzzük, míg az tökéletesen a belsejéig átfőtt, az után vegyünk ki egy kis darabot s aprózzuk el lehető * A francia orvosoknak e tekintetben úgy látszik más a nézetük. Corivaud dr. jónevű gyermekorvos szigorúan megköveteli, hogy az első évben csak tej és csak tejes ételek (laitages) adassanak, mely utóbbiak alatt a tejnek többé-kevésbbé belefőzött ga- bonanemüekkel, vagy más keményítő tartalmú anyagokkal, mint arrow root, tapioca stb.-vel való elegyitese értendő. Kétségtelen, hogy az ily szigorú tejtáplálás még a későbbi korban is sok gyermeknek hasmenését meggyógyítja, azonban megmondjuk, hogy mi vezet bennünket annak ajánlására, hogy már az első éven belül vigyázatosan megkísértsük a tojás sárgájának vagy húsnak adagolását melléktáplálék gyanánt; különösen kívánatos ez akkor, ha meleg időszak leié közeledünk, a mikor könnyen megesik, hogy a gyermek nem bír meg annyi tejet, mely számára elegendő fehér- nyét tartalmaz. Ha a gyermeknek az anya vagy a dajka emlőjén elég a tápláléka, vagy annyi tehéntejet megbír, hogy súlyában kellőleg gyarapodik, akkor rendszerint a io., mások szerint a 12—13. hónapig nincs szüksége a húsra.
