Brücke Ernő dr.: Miként óvjuk gyermekeink életét és egészségét? (Budapest, 1892)
IV. Mesterséges táplálás a csecsemőkorban
Mesterséges táplálás a csecsemőkorban A csecsemők mesterséges táplálásának mindegyik kísérlete, a mennyiben ezt orvos vezeti, oda lyukad ki, hogy a gyermek oly táplálékot kapjon, melynek összetétele és hatása az anyatejéhez lehetőleg hasonló legyen. Hogy ez utóbbi is megtörténjék, a hőmérsékre is gonddal kell lenni, mely tehát 28—30 Réaumur vagyis 35—38 Celsius hőfokú legyen. Ezt jobb a hőmérővel, mint kóstolással vagy ta- pogatással megállapítani. Üvegből való szoptatáskor, melyet a gyermekre fölkötnek s a vele összefüggő puha csövet a gyermek szájába tolják, gyakran megesik, hogy a táplálék nagyon lehűl. Másrészt nagyon óvakodni kell attól, hogy a hőmérsék a 38 Celsius fokot meg ne haladja. Ez utóbbi melegséget sem szabad soká fóntartani, különben a tej könnyen megsavanyodik, ezért nem célszerű, hogy a tejet az éjjelen át langymelegen tartogassuk. Ezr mindenkor, ha a gyermeknek adjuk, forró és hideg tejből frisen kell keverni. Tudvalevőleg a tehén teje a fő tápláló szer. Újabb időben azonban mindinkább annak szükségessége mutatkozott, hogy azt előbb sterilizálni kell forralás által, vagyis a kis, szabad szemmel nem latható élő lények csiráit meg kell ölni, melyek részben a tej megromlását siettetik, részben a gyermek belének betegségét okozhatják. Ez oly módon IV
