Brücke Ernő dr.: Miként óvjuk gyermekeink életét és egészségét? (Budapest, 1892)
II. A csecsemő ápolása eltekintve a táplálástól
II A csecsemő ápolása eltekintve a táplálástól A babák néha arra igyekeznek, hogy a gyermek köldök- zsinórját a szülés után mielőbb átvágják, ha nem is készteti őket erre valamely sürgős ok, ha kiabál is a gyermek, tehát vesz lélegzetet. Ekkor a köldökzsinórt azonnal körültekerik egy szalagocskával, melyet csomóra kötnek, még egy ily kötést csinálnak közelebb az anya testéhez s a két kötés közt a köldökzsinórt átvágják, hogy a gyermekkel szabadon bánhassanak. Tűrjük-e a köldökzsinórnak ily korai átvágását? Azt hiszem, hogy ne. Sok vita volt e fölött, természetesen elméleti fegyverekkel; mert voltak gyermekek, a kik élve maradtak, és voltak, a kik meghaltak, akár korán, akár későbben vágták is át zsinórjukat; azonban az be van bizonyítva, hogy miután a gyermek megszületett, testébe a méhlepényből még vér foly át. Ennek mennyisége nem épen jelentéktelen, úgy 30—no gramm. Ha bárki valamely újszülött gyermeknek vérét akarná venni, bizonyára modern Herodesnek bélyegeznék; miért tűrjük tehát, hogy gyermekeinket megfosszák a vértől, mely természetes úton jut beléjük ? * Az az állítás, hogy későn * Igaz ugyan, hogy a múlt században híres orvosok és szülészmesterek (van Swieten, Roederer, Smellie) újszülöttek vérét
