Boleman István dr.: A fürdőtan kézikönyve 1. (Igló, 1884)
Részletes fürdőtan - III. Földes ásványvizek és meszesvizek
56 Csúzos. köszvényes báhtalmakban szenvedők képezik a beteg vendégek legnagyobb részét. t) Ptombiéres Franeziaországban az AugroDue völgyében igen szépen fekszik a Vosges hegyek között. Levegője egészséges, csakhogy hőmérsékletét gyorsan változtatja. Plombiéres ez időben a legelegánsabb franczia fürdő, igen sok hévforrással bir, melyek közül a legmelegebb 67-5 C , a leghűvösebb 19 C. fokú. Közös tükrök, kádfürdők, gőzfürdők mind a legnagyobb fénynyel vannak berendezve. A források vegyi tartalomra nézve majdnem egyformák ; van pedig egy liter vízben 0267 gramm szilárd rész. III. Földes ásványvizek és meszes vizek. Földes vagy meszes forrásoknak azokat nevezzük, melyekben a szilárd alkatrészek kiválólag mész- és magnesia-sókból állanak ; ezek mellett a többi szilárd részek csak eltűnő kis mennyiségben fordulhatnak elő. Ha az arány nem áll fen, ha másnemű sók, például vas- vagy égvényes sók számbavehető részét teszik ki a vegyi tartalomnak, akkor nem a meszes vizek, de a vasas vagy égvényes vizek csoportjába osztjuk a forrást. Ezen osztályozás, egészen természetes, mert a meszes sók annyira el vannak terjedve az egész föld területén, hogy nagyon nehéz volna forrást vagy vizet találni, melyben mészsókra ne akadnánk. E szerint minden vizet a meszes vizek közzé kellene sorolni, ennek ily módon azonban semmi értelme sem volna. Mindazon gyógyforrásokat tehát, melyekben más hatásos alkatrészeket találunk, máshová osztályozzuk, s csakis azon vizeket hagyjuk a meszes vizek csoportjában, melyek rnész- sókon kivid más szilárd részt alig tartalmaznak. A mészsók egyedüli jelenléte azonban a forrás vizét még nem teszi meg gyógyforrássá. Tudjuk ugyanis, hogy igen sok hidegforrás vizében találunk mészsókat, melyek a forrás értékét épen nem emelik, mert ennek vizét „keménynyé“ teszik, s az mind ivásra mind mosásra alkalmatlan. Az ilyen forrás nemcsak nem gyógyforrás. de egyáltalán, mint nem igen használható viz, értéktelen. Hogy valamely meszes viz mint gyógyforrás értékkel bírjon, szükséges. hogy magasabb hőfok, vagy nagyobb mennyiségű szabad szénsav tartalom által kitűnjék. E szerint a meszes vizek vagy hévvizek. vagy ha hideg források, akkor szénsavdúsak. Gyógytani hatásuk tehát vagy hőfokukban, vagy pedig szabad szénsav jelenléte mellett csakis mész- és magnesia-só tartalmukban rejlik. A meszes hévvizek javalata legnag} óbb részt összeesik a tiszta hévvizek javalatával úgy annyira, hogy azok rendesen a tiszta hévvizek sorozatában emlittetnek fel. A mész- és magnesia-sók vagy kénsavas vagy szénsavas vegyületet képeznek, vagy mint Chlorcalcium jönnek elő. A szénsavas mész mind hideg mind meleg forrásokban található, mig a gyps inkább a meszes hévvizekben jön elő.
